74527. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés könnyű szénhidrogének szétbontására

Megjelent 1919. évi julius I16 13-én. MAGYAR SZABADALMI HIVATAL. SZABADALMI LEÍRÁS 74527. szám. VIhjl. OSZTÁLY. Eljárás és berendezés könnyű szénhidrogének szétbontására. HERMÁN ÖDÖN MÉRNÖK BUDAPESTEN. A bejelentés napja 1914 október hó 21-ike. Szénvegyületek pyrogén szétbontásának folyamatát az illető szénvegyületek „hasításának" is nevezik. Szénhydrogének (pl. metán) hasításánál tudvalevőleg szén és hydrogén keletkezik, mimellett az előbbi, ha a hasítási folyamatot megfelelően végzik, finom gázkorom alakjában válik ki-Különösen metánnak ezen fölbontása az iparra nagy jelentőséggel bír, mert ezáltal lehetővé válik a festékiparban oly fontos finom koromnak olcsó és egészen tiszta minőségben való nyerése, mimellett melléktermék gyanánt egyidejűleg igen egyszerű módon és olcsón hidrogén is adódik. Eddig' a kormot szénhydrogénekböl közönséges elégetés útján nyerték. Ezen eljárás azonban csak kevéssé gazdaságos, miután nagy égő" anyagpazarlással dolgozik és természetesen nem is szolgáltat értékesíthető melléktermék gyanánt hidrogént. A szénhydrogének szétbontásának nagy gazdasági fontossága magával hozta, hogy ezen kérdés megoldására sok kísérletet folytattak, különösen Eszakamerikában, ahol a gazdag földgázforrások ezen célra kitűnő anyagot szolgáltatnak. Azonban mindezen kísérletek nem vezettek a föladat használható megoldására. Majdnem az összes amerikai föltalálok a kőszénvilágítógázgyártás helytálló, vízszintesen elrendezett retortái.t választották kiinduló pontul és ezeket kívánták különböző szerkezetek által a szétbontásra használhatóvá tenni. A retorták belsejében kaparókat rendelitek el, melyeket a retortában rudak által vízszintes irányban ide-oda mozgattak, hogy a. retorták belső falazatán lerakódó kormot lekaparják és a retorta mindkét végén alkalmazott kiürítési nyílásokon át a retortából eltávolítsák. Miután azonban a retortákat a földgáz teljes szétbontására kb. 1000 fok C'ra kell fölmelegíteni, legyőzhetetlen nehézségekbe ütközik ezen kaparóknak olyképp való kiképzése, hogy a kaparok a retorta egéss belső fölületét érintsék és a kormot mindenütt egyenletesen lekaparják. A szükségelt magas hőmérsékletnél azonban nem is lehetséges a kaparok rúdjai számára eléggé ellenállóképes anyagot találni, továbbá oly tömitőszelen eéke t építeni, melyek a retorták mellső és hátsó födelébe elrendezve, az ide-oda mozgó kaparórudakat gáz- és légmentesen vezetik át a retorta födelein. Finom korom előállításánál elkerülhetetlenül szükséges a koromrészecskéket a retorta falazatáról a keletkezés; pillanatában eltávolítani, miután különben a kiváló korom a hő behatása követkeiatlében grafitszerű strukturát vesz föl és így értékéből sokat veszít. A koromnak a retorta falairól való ezen eltávolítása a keletkezés pillanatában a kaparok eddigi szerkezte mellett nem lehetséges, miután ezt a föntemlített nehézségek nem engedik meg. A retorták aránylag nagy hossza és azon csekély sebesség, mellyel a kaparok ideoda való mozgatása lehetséges, az.t okozzák, hogy a kivált koromrészecskék hosszabb ideig a re-