74524. lajstromszámú szabadalom • Könyvszerű számoló regiszter

meg a kinyitott számlaptömbök ama vízszintes, fehér babsoraiból, melyek velük egy magasságba esnek. így a 6. ábra ezt a találmányt, mely egy (D) födőlappal (a könyvtetővel) is el van látva, távlati képben, már ilyen használattal mutatja be és pedig egy olyan szorzási példához előkészítve, melynél a szorzandó: 695., és amit az első számlaptömbnek a „6" regiszterénél, a második számlaptömbnek a „9" regiszterénél, s a harmadik számlaptömbnek az „5" regiszterénél történt kinyitásával érünk el. Ha már most a föladat ezen beállított 695-ös szorzandónak pl. az 5-szörösét kérdi, úgy a felelet a római Y-ös vízszintes sora szerint 3475. És ezt az eredményt jobbról-balra egyszerre olvastuk le ezen könyvből, még pedig az 5-öst az első jobboldali félbabszemből, a 7-est a balra utána jövő egész babszemben álló 2-es és 5-ös összegezéséből, a 4-est a következő egész babszemben látható 4-es lés P^áis összevonásából és végül a 3-ast a baloldali, utolsó félbabszem mezejéről. Tehát az eredmény első és utolsó szám jegye mindig csak fél babszemből ered, közbenső számjegyei azonban két darab feles, azaz egy egésszé összeolvadó babszemekből úgy származnak, hogy az azokban lévő 2—2 számjegyet összegezzük. Ha azonban az ilyen egész babszemekben lévő két-két számjegy összegezve 10-nél többet tesz ki, úgy ennek a tízes értékű jegyét (mely mindig csakis 1 lehet) már a következő baloldali (egész, vagy utolsó számjegynél: fél) babszem jegyeihez kell kapcsolatosan hozzászámítani. Ha az előbbi szorzás, a 095 X 5, nem ezen egy jegyű, 5-ös, szorzóval, hanem egy több jegyű, pl. 589-es szorzóval végzendő, akkor az előbbi példa 5-tel való 3475-ös eredménye egyedül csak részletszorzatot jelent és utána még, a római VLII-as mutató sorából, a második részletsorozatot, vagyis az 5560-at és a IX-es mutató sorából a harmadikat, vagyis a 6255-öt is ki kell fejtenünk, hogy mind ezt a fönti három részletszorzatot, számtani szabály szerint összeadva, az igazi végeredményt: a 409,355-öt megkapjuk. Osztásnál az osz'tót állítjuk be a számlaptömbök megfelelő kinyitásaival ebbe az új rendszerű készülékbe és a részletosztandókból mindig levonjuk azon római szám sorokból rögtön leolvasható részletszorzatokat, melyek az osztóból (mint szorzandóból) és a keresett osztási eredmény egyes számtagjaiból (mint szorzókból) származnak. Azon esetben, ha jelen könyvrendszerű számolóregiszter számlap tömbjei nem valami (bár vékony, de) szilárd anyagból, pl. bádogból készülnének, hanem csak hajlékony, puhább anyagból, mint pl. papírból, vászonból, úgy ebben az esetben ezen készülékhez előnnyel alkalmazhatunk még egy üveg nehezítőtáblát is, mely a tartótábla szélességével egyező és legalább olyan magas legyen, mint a számlap'tömbök egyszeregy-törzse, és mely üvegtáblát (1. 7. ábrát) (alsó szélén egy, az: 'egyes szorzásoknál mindig szükséges le- és fölemelés végett, emelő (f) léccel, vagy kerettel célszerű fölszerelni. (Metszetben lásd a 8. ábrát.) Ez a nehezítő üvegtábla jelen könywendszerű számolóregiszternek a használat által kissé kunkorodó számlapocskáit ugyanis minden szorzásnál tükörsimára lenyomja úgv, hogy fölötte az egyes szorzat sorokat ujjainkkal kellemesen betűzgethetjük anélkül, hogy a szám;iaptömbök gyönge lapjai megsértődnének, vagy bepiszkolódnának. Szabadalmi igények. 1. Könyvrendszerü számolóregiszter, jel-, lemezve a könyv alsó, tartólapjára (melynek oldalán vízszintes határvonalak között, a szorzó számjegyeit képviselő, 2—9. mutatószámok vannak elrendezve) egymásmellé fölerősített több olyan, egyenkint tizenegy, hosszúkás lapot tartalmazó számlaptömb által, melynek első lapja üres, a többi, alatta i fekvő tíz, fokozatosan hosszabbodó lapja pedig egyenkint fölül: a teljes számsor egy-egy tagjával (1, 2, 3, 4, 5,