74501. lajstromszámú szabadalom • Berendezés hajócsavarok szárnyainak átkormányzására
Megjelent 1919. évi julius lió 12-én. MAGYAR SZABADALMI HIVATAL M SZABADALMI LEÍRÁS 74501. szám. XVle. OSZTÁLY. Berendezés hajócsavarok szárnyainak átkormányzására. BURCHARD KÁROLY GÉPGYÁROS HAMBURGBAN. A bejelentés napja 1918 junius hó 3-ika. Hajócsavaroknak olyan erőgépekkel való hajtásakor, melyek maguk át nem kormányozhatok, a csavar szárnyait tudvalevőleg úgy erősítik meg az agyon, hogy a szárnyfölületeket el lehet forgatni, tehát a jobbmenetű csavart balmenetűre és megfordítva át lehet változtatni, úgy, hogy a csavartengely és az erőgép forgási irányának változatlanul maradása mellett a hajó menetiránya ellenkező lesz. Ilyen átkormányzás főleg petróleum-, illetve Diesel-motorok használata esetén szokásos, amennyiben ugyanis az ilyen gépeknél az átkormányzó szerkezetek elrendezése igen körülményes és a gépeket igen megdrágítja. Ezeknél az elállítható szárnyakkal bíró hajócsavaroknál, melyek „vitorlás agyak" néven ismeretesek, a csavartengely mellső részében üregesen van kiképezve és üregében egy tengelyirányban eltolható vezérlőrúddal van ellátva, melynek mellső végéhez az agyban ágyazott forgattyúszerű közvetítő tagok segélyével vannak a szárnycsapok kapcsolva. A vezérlőrúd tengelyirányú eltolása emellett úgy történik, hogy a rúd hátsó végén egy kcresztcsap megy keresztül, mely a csavartengely hosszhasítékábáh vezettetik és végeivel egy tengelyirányban elállítható szelencéhez van kapcsolva. Ezt a szelencét kisebb, gyönge erőtelepeknél kézzel működtetendő emelőrudazattal tolják el és ezt a rudazatot a szükséges helyzetekben rögzítik, míg nagyobb üzemi erők esetén a szelence kívül csavarmenetekkel van ellátva és ezekkel tengelyirányú eltolódás ellen biztosított forgatható csavaranyába kapaszkodik, melynek forgatása alkalmas áttevőszerkezetekkel, pl. kerék-, vagy csavarhajtással történik. Amennyiben már most a szárnyak elállításakor ezeknek a vízzel szemben támasztott egész munkaellenállása ellenhatásként nyilvánul meg a vezérlőrúdon, az átkormányzáshoz szükséges erőkifejtés megfelelően nagy, úgy, hogy már' némileg nagy erőtelepeknél is igen nagy áttevésekre van szükség, ha a vezérlőrúd végével összekötött szelencét kézzel kell az egyik, vagy a másik említett módon elállítani, tehát az elállítás gépi erővel történik, amire szintén léteznek már kivitelek, akkor az ahhoz szükséges berendezés még körülményesebb. Mindenkor föllép azonban az ilyen átállító szerkezeteknél az a hátrány, hogy a vezérlőrúd keresztcsapjába kapaszkodó és folytonosan vele forgó szelence állandóan egy szilárd (az elállítható) támasztótesthez szoríttatik és pedig olyan erővel, mely a csavarszárnyaknak a víz ellenében támasztott ellenállásának felel meg. Az ebből származó súrlódási ellenállás,
