74318. lajstromszámú szabadalom • Telefon főleg nagyothallók számára

tatható ellenállás van jelölve, melynek nagysága az (E) dugóval szabályozható hogy a (T, T) telefonok membránját befolyásoló mágnesmezőket gyöngíteni vagy erösbíteni lehessen. Az egyes összekötővezetékek célszerűen dugós kontaktusokkal vannak ellátva, melyek a (B) telep és az (M) mikrofon alkalmas kontaktushüvelyeibe illenek. Természetes, hogy két telefon helyett csak egyetlenegy is használható, ha az célszerűnek látszik. A 2. ábrán látható foganatosítási példánál egy (t) fejjel ellátott (a) permanens mágnest használunk, melynek (N) és (S) északi és déli pólusa van. Erre az (a) mágnesre a hengeres (b) tok van fölcsavarva, mely a telefon többi részét körülveszi és védi. Az (a) mágnes egyik végén puha (c) vasmag van megerősítve, melvre a (d) tekercs van földugva. Az ezen tekercsből kiinduló kapcsolóvgzetékek, me,lyek az 1. ábrán jelezve vannak, a 2. ábrán nincsenek föltüntetve. Ezeket a (b) tokból, pl. az (a) mágnes egy központos furatán vagy annak oldalában elrendezett hornyokon át lehet kivezetni. A telefon (e) membránját a (c) vasmagtól alkalmas távolságban elrendezett (f) gyűrű tartja önmaga és a vékony (g) lemez közt fogva, melynek a (b) tok (h) nyílásával szemközt egy furata van. A (h) nyílás célszerűen tölcséralakúan bővül, mint a rajzon látható úgy, hogy rezonanciahatás keletkezik, mely a beszéd visszaadását erősbíti. Hogy a permanens mágnesmező erővonalainak káros szórását elkerüljük, az (a) mágnes egyik végét csonkakúp alakjában képezhetjük ki, amint az a 2. ábrán az (L) pontozott vonalakkal jelezve van. A 3. ábrán látható elrendezésnél az előbbi, helytálló (c) vasmag a beállítható (C) vasmaggal van helyettesítve, melynek recézett (H) feje van és mely az (a) mágnes csavarmenetes furatába van becsavarva. Ezáltal a (C) vasmagnak az (e) membrán felé fordított vége a membrántól alkalmad távolságba állítható be úgy, hogy ennek kilengése és ezzel a beszéd visszaadása szabályozható. Annak megakadályozására, hogy a (C) vasmag a membránra támaszkodjék, ami ezt megsérthetné, a (H) fejnek (k) ütköző karimája van. A 2. ábrán rajzolt elrendezésnél ugyanúgy, mint a 3. ábrán rajzoltnál, az (a) acélmágnest ugyanolyan alakú szigetelt testtel lehet helyettesíteni. Hogy egy és ugyanazon telefont különféle alakú és különböző külsejű tokokkal kapcsolatban lehessen használni, az (a) mágnest célszerűen különböző külső átmérőjű (n) és (p) csavarmenetekkel látjuk el, amint az a 4. ábrán jelezve van, mire egy külső (b) és egy belső (m) tokot csavarunk föl azokra, melyek közül az utóbbi arra való, hogy a membránt a 2. ábrához hasonló módon rögzítse és mely szoros kapcsolatban marad az (a) mágnessel akkor is, ha a (b) külső tokot tetszés szerint másikkal cseréljük föl, melynek más a külseje, vagy más a külső átmérője, mint ezé a (b) toké. A (b) tokban célszerűen egy ezüstből, vagy argentánból való 00 rácsot erősítünk meg, mely piszoknak vagy fülzsírnak a membránhoz jutását meggátolja. Ugyanezen célra a kerülete mentén (w) lyukakkal ellátott (v) tárcsa is használható, mely két, (o) és (u) gyűrű közt van fogvatartva, amint az a 6. ábrán föl van tüntetve. Az (e) membránt célszerűen úgy állítjuk elő, hogy egy éles belső szélű (q) gyűrűt (5. ábra) valamely alkalmas folyadékba, pl. kollódiumba, vagy lakkoldatba mártunk be, mely a gyűrű belsejében igen vékony hártyát létesít. Ha ez a hártya megmerevedett, vagy megszáradt, közepébe kis (r) vasfegyverzetet ragasztunk föl lakkal. Ilv módon igen érzékeny membránt kaphatunk. Az 1. ábrán vázlatosan föltüntetett hallgató elrendezés nem elég gondos kezelése esetén néha előfordulhat, hogy a membrán rátapad a vasmagra. Legkönnyebben előfordulhat ez a 2. ábrán látható foganato sítási példánál. Hogy ilyen esetben a membránon lévő kis (r) vasfegyverzetet ismét szabaddá tegyük a vasmagtól, elegendő