74310. lajstromszámú szabadalom • Eljárás hordódongaszerűen összetett feszítőrudak előállítására

Megjelent liíli)

. évi juni

us hó 17-én. MAGYAR SZABADALMI HIVATAL. SZABADALMI LEÍRÁS 74310. szám VIII/c. OSZTÁLY. Eljárás hordódongaszerüen összetett feszítőrudak előállítására. KRAUSS OTTÓ KERESKEDŐ FÜRTHBEN (BAJORORSZÁG). A bejelentés napjt 1918 február hó 20-ika. A találmány tárgya eljárás tetszőleges irányban elrendezett és tetszőleges keresztszelvényű, facsövek alakjában kiképezett feszítőrudak előállítására, főként légijárművek építéséhez, amelynek hosszirányú darabjai hordódongaszerüen vannak összeillesztve, illetve összeenyvezve. Az új eljárás abban áll, hogy a fahosszdaraboknak tetszőleges irányban elrendezett csőhöz való beigazításához olyan formamagot alkalmazunk, amely maga is többrészű, azaz úgy van megosztva, hogy a beigazításnál egymással gyöngén összekötött, illetve összeenyvezett (a) hosszdarabok fölhasításánál a mag is egyidejűleg ezekkel együtt hasad el. Ha ugyanis tetszőleges irányba futó csövek előállításánál nem végezzük az előigazítást olyan formamagon, mely maga is fölhasítható, nem kaphatunk kifogástalan terméket, minthogy az egyes csődarabokat kissugarú görbületeknél vagy elágazási helyeken, mint pl. O-vagy X- vagy Y-alakú helyeken nemcsak egymással, hanem a formamaggal is öszsze kell enyvezni, mert csak így érhetjük el, hogy az elágazási vagy ívelt helyeken a cső pontosan megfeleljen a formaalaknak. Viszont a csődarabokat a formamagról csak akkor lehet a csődarabok és a mag megsértése nélkül elválasztani, hogyha a magra fölszerelt csövek hosszirányú szétválasztása által olyan egyes (a) csődarabpárokat és (c) magdarabpárokat kapunk, amelyek könnyen szétválaszthatok. Ezért magának a magnak is fölhasíthatónak kell lennie. A mellékelt rajzon a találmány szerinti feszítőrúd egy kiviteli példája látható. Az 1. ábra oly cső keresztmetszete, amely tizenkét hosszfadarabból van összetéve. Ezek az (a) hosszdarabok a formamagon, amely maga is egyes (c) hosszdarabokból van összetéve, úgy vannak fölillesztve és azzal, valamint egymással gyöngén összeenyvezve, hogy a (c) formamagdarabok és az (a) csőhosszdarabok összeillesztési fölületei egymás folytatásába esnek. Ennek folytán a facső beigazítása után a magot a facsővel együtt könnyen fölhasítjuk és azután az egyes (a) hosszdarabokat is könnyen elválaszthatjuk a (c) magdaraboktól. Az (a) csődarabokat azután mag nélkül ismét összeilleszthetjük. A mag (c) darabjai akárhányszor fölhasználhatók forma gyanánt és célszerűen drótgyűrű által tarthatók össze. A csövek szilárdságának növelésére a 2. ábrán látható módon egy (b) faforgácsot tekerhetünk föl reájuk csavarmene-