74289. lajstromszámú szabadalom • Ajtókilincs tövis

példaképen az 1. ábrában 8.5 mm. Ha már most ezen ajtókilincstövist oly zárdáéiban kell fölliasz" nálnunk, amelynek a leggyakrabban szokásos í) mm. méretű négyzetes nyílása van, úgy az ajtókilincstövis két (1 és 2) részét a berajzolt (15) és (16) nyilak értelmében annyira kell egymással szemben eltolnunk, míg csa'k körülbelül a 7. ábra által föltünretett helyzetbe nem kerülnek. Emellett a két (17) ckfölület egymáshoz képest úgy tolódik el, liogy a tövisnek, illetve az (1 és 2) tövisrészeknek végei* egymástól eltávolodnak és egy keskeny hézagot alkotnak, amely a 4. ábrában (7) jelzéssel van ellátva. Már most a zárdiót., amely (1) jelzéssel séma" tikusanj van föltüntetve, a tövis keresztmetszete teljesen kitölti, mivel a tövis (y) méretét például 9 mm.-re lioztnk. A 4. ábra mindkét oldalán a tövig két. végének keresztszelvénye újból külön van föltüntetve. Az ajtókilincstövis sza" bad végeire most. már magát a kilincset is ráhelyezhetjük és tetszőleges módon megfelelően rögzíthetjük, mivel a tövisrészek eltolása által elért (v) méretű —- példsjcépen 9 mm. oldaléllel bíró — négyszög pontosan beleillik az ajtókilitu-s 9 mm-es négyszögalakú nyílásába. A Tövisvégek a 4. ábrában (14) jelzéssel ellátott hosszúságban mélyednek az ajtókilincs nyakába. Hogy biztosítsuk azt. hogy a tövis szilárdan foglaljon helyet az ajtókilincs nyakában és a tövisvégeknek utólagos meglazulását minden kii" riilmények között, elkerüljük, a tövis kér (7) résébe egy-egy hegyes (8) bádogszíiiagot tolunk, mely a (7) rést teljesen kitölti. Ha már most az 1. ábrabeli ajtó'kilincstövist oly zárdió számára akarjuk fölhasználni, amelynek nyílása 8.5 mm. méretű négyszög", azonban oly kilincset akarunk ráhelyezni, amelynek nyakában 9 mm. méretű négyszögalakú lyuk van, úgy elsősorban az 1. ábrabeli tövist dugjuk a (9) zárdióba (lásd 5. ábrát). . Ez szorosan foglal helyet a (9) zárdióban. Azonban most már arról van szó, hogy a tövis végeit az 5. ábrában (14)-el jelölt hosszban any" nyira vastagítsuk, hogy a (9) tövis nógyzetalakú keresztmetszetének oldalhossza 9 mm. legyen. Hogy ezt elérhessük, az 5. ábrában föltüntetett begyes (8) bádogszalagokat' a (13) nyilak értelmében kétoldalt a tövis (1 és 2) részei közr verjük be. A tövisrészek emellett szétfeszülnek 'és szorítófogóval célszerűen ismét annyira össze" nyomjuk azokat, hogy a (8) bádogszalagok szorosan feküdjenek a két tövisrész végei között. Azon esetben, lia a (9) zárdió bel mérete — amint pl. a 6. ábra mutatja — mintegy 9.5 mm. lenne, úgy a két tövisrészt még tovább kellene a berajzolt (18) és (19) nyilak értelmében egymással szemben eltolni, hogy a tövis a (9) sárdiót szorosai! kitöltse. Emellett a tövisrészek vége'in aránylag; széles (11) hézagok keletkeznek. A tövis végei, amelyek most már szintén pl. 9.5 mm. méretűek, már nem illenek a 9 mm. bel" méretű nyílással bíró kilincsnyakba. Ezlért a tövis részeinek szétálló végeit annyira kell összeszorítanunk, liogy együtt négyzetben* 9 mm. legyen a méretük. Ezt célszerűen, szorítőfogókkal végezzük, melyek a (10) nyilak értelmében hat" nak. A 7. ábra az összenyomott végű tövist tünteti föl, amely most már szorosan illik oly kilincs nyakába, amelynek nyílása oly négyzet, melynek oldalmérete 9 mm. Az 1. és 2. részek végeinek egymástól való távolsága emellett megfelelően csökkent, amint az (12)"nél Mtiható.' A (12) résekbe épen. úgy, mint az 5. ábránál, ékalakúan meghegyezett bádogiszalagokat tolhatunk, ami által a tövis vegei teljesen tömörekké válnak. Az ékszalagokuak a tövisvégek réseibe való helyezése, amint azt a) kísérletek igazolták, növeli a tövisek elcsavarás elleni szilárdságát; a beékelt .tövisek jóság tekintetében nem állának a tömör any agb ól való négyszögletes tövisek mö" götit. Természetes, hogy az új tövist ablaikkilincsiekhez és hasonlókhoz is alkalmazhatjuk. Szabadalmi igényel'. 1. Kétrészű ajtókilincstövis ékalakú meghúzófölivletekkel, amelyre jellemző, liogy az ékalakú megbúzófölületek a tövisrészek köze' pere szorítkoznak, úgy, hogy a töyisrészek végig egyenletes keresztszelvénynek, .minek folytán egyrészt a tövis két részének egymáshoz képest való eltolása által bármely tetszőleges nagyságú zárdióha szorosan beilleszt" hető, másrészt a tövisrészek végei föl- vagy lehajlítás útján egymással oly távolságnyira