74183. lajstromszámú szabadalom • Kézi szita és eljárás előállítására

Megjelent 1919. évi junius lió 11-én. MAGYAR SZABADALMI HIVATAL. SZABADALMI LEÍRÁS 74188. szám X/b. OSZTÁLY. Kézi szita és eljárás előállítására. BLUM JÖZSEF MÉRNÖK: KISVÁRDÁN. Á- bejelentés napja 1918 október hó 1-je. A ké/,i sziták tudvalevően négy részből állanak, u. in. alsó .szilakéregből, a fölső szitu kéregből, a szitafenéÉböl és az ézi hordó kötőből, ahol is az alsó és a fölső szitakéreg, valamint a kötő, fából, a szitafenék pedig féimlrótbói, lőszárböl stb. készül Az alsó és a fölső s/.ilakéreg különböző magasságú, mindkét Immloklöluletükön nyitott hengereket allkotnak, melyek közül az alsó szitakéregnek magassága kisebb, mini a fölső szilakéregraek magassága, inig a

kötő, mely ugyancsak mindkét homlokfölületén nyitott henger alakjával bír, csakis olyan magas, illetve oly alacsony, hogy a. szitafemeket rajta biztosan meg lehessen erősíteni. A szitafenék, egyik oldalán nyitott, aránylag alacsony henger alakjában van kiképezve,' melynők palástja a kötő belső fölületéhez van erősítve, míg homloklapja a tulajdonképeni szitáló fölületet alkotja, Az alsó és a fölső szilakéreg egy-egy vékony falemezből vannak hengerré görbítve, melynek egymást átlapoló végei, hánescsal vannak összevarrva-. A szitafenék-hengernek külső átmérője egyenlő az első szitakéregnek belső átmérőjével úgy, hogy a kötőre erősített s^tafenékhengert az alsó szit£\kéregbe lehet illeszteni, amikor is a kötő, melynek belső átmérője egyenlő az alsó szita-kéregnek belső átmérőjével, az alsó szitakéregnek fölső szélén fölfekszik. A fölső szitakéreg, melynek külső átmérője egyenlő a szitafenék-hengernek belső átmérőjével, a kötőbe illesztetik és a szitafenékhengernek homloklapjára szoríttatik, ahol az a szila fenék-henger palást jának belső föl-ületévet való súrlódása révén rögzütetik. Eddigelé már most úgy az alsó és fölső szitakérget, mint a kötőt kézi úton állították elő. amennyiben a földolgozandó fát kézzel hasították a megkívánt vastagságú, illetve vékonyságú .temetekre, melyekel. ugyancsak kézzel munkái-Iák meg tovább: a/, alsó és fölső szitakéregnek egymást átlapoló két Végét ugyanis bizonyos hosszban, egyrészt vastagságukban, másrészt szélességükben csökkenteni, azaz egyrész; élezni, másrészt kcskenyíteni kell. hogy az egymás! át-, laipoló lemezvégek ös»zv;íStagsAga egyenlő legyen lemez iöbbi részének vastagságával és hogy a hengervégek a fölszakítás ellenében megvédessenek-, a fölső szita-kérget alkotó lemez! ezenkívül egész szélességére lézselni. azaz-akiként kell alakítani, hogy ezen lemeznek fölső éle vastagabb legyen az alsó élnél ahol is a/ átmenetnek a vastagabb éltől a vékonyabb élbe nem szabad röglőnösnek, hanem folytonosnak kell tennie, hogy a fölső szilakérget könynven lehessen a szitafeiiék-hengerbe illeszteni. Mindezen kézi megmunkálások azonban hoszszadalmasak, pontatlanok, aránylag sok hulladékot adnak és ennek következtében költségesek ügy, hogy az előállítási teljesítmény aránylag igen csakély, az előállítási költségek pedig nagyok, amihez járul még az a nehézniény is. hogy az aisó és fölső szitakéreg egymást átlapoló' végeinek hánccsal történő összevarrási* nem tarlós, mivel a háncsból készült varró-