74147. lajstromszámú szabadalom • Szabályozható összekötő rudazat vasúti váltók csúcssínjeihez

— 2 — meg volt említve, hogy a forgató nyomaték karjának csökkentése céljából fölhajlított rúdvég alkalmazásának folyományaként ezen rúdvégnek a csúcssin talpával való csuklós összeköttetésére sík-füi szolgál. A találmány szerint már most c tekintetben is további tökéletesítést érünk el azáltal, hogy a csúcssinfiilet a csúcssintalpakon átmenő sík fölé kigörbítjük, mimellett természetesen az összekötőrúd végét is megfelelően magasabb szintig hosszabbítjuk meg úgy, hogy az összeköttetés a törzsszabadalom tárgyához képest a fölhasításnál föllépő erők támadási síkjához még közelebb jut, vagyis ezen erők káros nyomatéki karja még nagyobb mértékben csökken. Megjegyzendő, hogy a találmány tárgya nem — egyidejűleg mozgó, csúcssinekkel bíró angol váltókhoz is alkalmazható, minthogy ezeknél az igénybevételek tekintetében hasonlóak a viszonyok; sőt előnyösen alkalmazható közönséges váltókhoz is, melyeknél a tapasztalat szerint a csúcssineket összekötő rúd legalább is a fölhasítás alkalmával meglehetősen nagy mértékben van kihajlásra igénybevéve. A mellékelt rajzon a találmány tárgyának két foganatosítási alakja van föltüntetve. Az 1. ábra az egyik, angol váltók céljaira szolgáló foganatosítási alak oldalnézete, csavarkötés alkalmazásával. A 2. ábra közönséges váltókhoz alkalmas foganatosítási alak oldalnézete, ugyancsak csavarkötés alkalmazásával. A 3-. ábra az 1. és 2. ábrák szerinti csavarkötésnél előnyösen alkalmazható sajátos csavaranyabiztosítást mutat ré§zben harántmetszetben, részben végnézetben. A csúcssineket összekötő rúd az (1) részből és az ebbe a kívánt hosszúságnak megfelelően célszerűen szorosan betolható (2) részből áll. Az (1) rész tok gyanánt van kiképezve és célszerűen acélöntvényből áll, mely aszerint, hogy milyen váltóról van szó, más-más külső alakkal bír. így angol váltók esetén (1. ábra) az (I) tokból a törzsszabadalom szerinti fölhajlított rúdvéget képviselő fölfelé nyúló (5) kar ágazik ki, míg közönséges váltókhoz, melyeknél az összekötő rúd nem a csúcssinek alatt, hanem azok között fekszik, az (5) kar helyett a vízszintes (6) toldat van alkalmazva (2. ábra), ezenkívül azonban itt az (1) tok a lefelé nyúló (7) toldatta], az úgynevezett „szakáll"-lal is el van látva, mely az állító szerkezet vonórúdjával váló csuklós összeköttetésre szolgál. Az (1) tokba betolt (2) rúdrésznek szilárd rögzítése a föltüntetett példákban az utóbbinak csavarmenetes (8) része és az ezzel kapcsolódó (3) csavaranyák segélyével történik, oly módon, hogy miután a (2) rúdat az (1) tokba behelyezett és a kellő centrális helyzetben tartott (3) csavaranyákon, illetve az (1) tokon át a kellő hosszúság eléréséig betoltuk, illetve becsavartuk, a csavaranyákat megfeszítjük (hatszögletes csavaranyák alkalmazásanál közönséges csavarkulccsal, a föltüntetett, homlokbevágással bíró csavaranyák esetén pedig oldalas kiugrásokkal bíró speciális kulccsal), mimellett a két egymással szemben fekvő csavaranya kölcsönösen csavarbiztosító ellenanya gyanánt hat. Tökéletes biztonság kedvéért azonban a találmány szerint előnyösen alkalmazhatjuk még a 3. ábrán látható csavarbiztosítást is, mely a két (3) csavaranya közé oldalról beszorítandó, (U) alakúan meghajlított (8) lemezből áll, mely a (?) rúd csavarmenetes (8) részét körülveszi és mely a (3) csavaranyák között táVolságbiztosító közeg gyanánt hat (1. és 2. ábrák). A (8"> lemezt a (10) sasszöggel vagy máseffélével biztosítjuk kiesés ellen. Világos, hogy az ismertetett kiképzésnél a forgatónyomaték a (2) rúdnak nem a csavarmenetes részén, hanem a közbenső (II) hely körletében adódik át. Az ismertetett csavarkötés helyett természetesen ékkötés is alkalmazható, amikor is az éket a (2) rúdnak a tokban lévő vége és a tok fala közé szorítjuk, melyek