74086. lajstromszámú szabadalom • Hajtószíj és eljárás előállítására

Megjelent 1919. évi május Ijó 31-én. MAGYAR SZABADALMI HIVATAL. SZABADALMI LEÍRÁS V4086. szám. Ve/l. OSZTÁLY Hajtószíj és eljárás előállítására. ALPENLÁNDISCHE DRAHT1NDUSTRIE ERD. JERGITSCH SÖHNE CÉG BÉCSBEN, MINT WENINGER KÁROLY ÉS KLEEBAUER FERENC BÉCSI LAKÓSOK JOGUTÓDJA. A bejelentés napja 1918 május hó 24-ike. Elsőbbsége 1918 április hó 22-ike. Ismeretesek már tagolt hajtószíjak, melyeknek csüklószerűen egymással összekapcsolt tagjai harántrudak útján párosával egymással összekötött, laposan csévélt drótspirálisokból állnak, mely spirálisok mindegyike íából való töltőtestet zár körül. Ilyfajta hajtószíjaknak az a hátránya, liogy a drótspirálisok a szíjkorongon foglalnak helyet, miért is gyors kopásnak vannak alávetve, másrészt azonban nem bírnak elegendő adhézióva'l és ezért igen könnyen csúsznak a szíj tárcsán, miáltal ennek kopása még növekszik, míg maga a fából való töltőtestek a szíjkoronggal egyáltalában nem érintkeznek és iiymódon a legfontosabb célt nem érjük el, míg lágyabb anyag pl. nemez, bőr stb. alkalmazásánál az ekkor esetleg föllépő érintkezés a szíjkoronggal semmi esetre sem elegendő. Azonkívül ilyfajta hajlószíjak peremei védőfoglalat hijján szíjvillák útján föllépő gyors sérülésnek, tönkretételnek van alávetve úgy, hogy mindezen okok folytán a hajtószíj sem nem volt elég tartós, sem pedig nem lehetett elég adhéziója. Azonkívül könnyen volt lehetséges főleg a spirálmenetek egyenes vonalú részeinek oldalas kihajlása, minek következtében a szíj végül deformálódott. A fölsorolt hátrányok a jelen találmány szerint rendkívül egyszerű módon azáltal kiiszöböltetnek ki, hogy a spirálisok szárait a töltőtestek egyik vagy mindkét oldalán ezen testek egy-egy hornyába sülyesztjiik. míg a spirálisokat párosával egymással csuklósan összekötő haránlrudakat U-alakú hevederei alkotják. A mellíkelt rajz a találmány tárgyának példaképem foganatosítási alakját szemlélteti. Az í. ábra a hajtószíj egy részének nézete, még pedig a futóföliilet oldaláról szemlélve. A 2. ábra a szíj harántmetszete töltőtesten át. A 3. ábra oldalnézet. A 4. ábra a töltőtestek egyikét szemlélteti fölülnézetben és az 5. ábra Oldalnézetben. A hajtószíj minden egyes tagja egyenes (a, b) szárú, laposan csévélt drótspirálisból áll. Az iiymódon keletkező párhuzamos drótszárak két sorozata oly teret zár be egymással, melyet faléc alakjában kiképezett (c) töltőtest tölt be. A találmány szerint a spirálisok (a) szárai a futófölület, vagyis a töltőtesteknek a' szíjtárcsával érintkező oldalán, a töltőtest egy-egy (d) hornyába vannak sül vesztve, még pedig oly mélységig, hogy a töltőtesteknek közbehelyezett részei a drótszárakon tetemesen túlnyúlnak és iiymódon a szíjtárcsára fölfekvésre jutnak. Miután iiymódon csupán a töltőtestek, tehát csak fa érintkezik a szíjtárcsával, a hajtószíjak rendkívül jó adhézióját érjük el, míg a szíjtárcsával való érintkezés ellenében teljesen megvédett drótspirálisok a kopástól megkíméltetnek, minek következtében a szíjhúzást ál-