74039. lajstromszámú szabadalom • Lépcsős rostély

Megjelent 1919. évi május lio 31-en. MAGYAR SZABADALMI HIVATAL. SZABADALMI LEÍRÁS 74039. szám. n/e. OSZTÁLY. Lépcsős rostély. ULLRICH JÓZSEF MÉRNÖK ELBA/M

AUSSIGBAN ÉS ULLRICH EDE MÉRNÖK KLADNOBAN. A 64734. sz. törzsszabadalom pótszabadalma, melynek bejelenteti napja 1918 február hó 11-ike. Elsőbbsége 1918 január hó 17-ike. A találmány tárgya lépesőrostély, amelynek segélyével a huzam a rostély különböző pontjain különbözőképen szabályozható és a tűzzónának megfelelően különböző erősségre beállítható., Ezt a találmány szerint azáltal érjük el, hogy a rostélyrudakat, ill. lengetőkaiokat úgy rendezzük el, hogy a közöttük lévő rések a helyhez képest mindenkor szükségelt huzamnak megfeleljenek, a rostély különböző helyein, illetve zónáin különböző nagyságúak legyenek és ezek a nagyságok is a tolórudaknak ezek exeenterhajtásának és esúszóágyainak, valamint a lengetőkaroknak beállíthatósága által változtathatók legyenek. A tolórudaknak és lengetőkaroknak ezen működtetésével egyidejűleg ezek a tüzelőanyag előretolását is szabályozzák olyképen, hogy az előretolás a rostély elején a legnagyobb legyen és annak közepe és vége felé mindinkább csökken. ' • A rajzon a találmánynak egy kiviteli alakját mutatjuk be példaképen. Az 1. ábra az elrendezés oldalnézete, a 2. ábra sematikus vázlat a mozgatás föltüntetésére és a 3. ábra függélyes metszet. E célból az L ábrán látható módon az (1) rostélyrudak (2) Iengetőkarokon vannak elrendezve, amelyek a (3) rostélypofákhoz csuklósan megerősítvék. A (2) lengetőkarokra szög alatt egy-egy rövidebb (4) kar van elrendezve, amelynek (6) csapjai az (5) tolórudak kivágásaiba kapaszkodnak úgy, hogy ezek segélyével az összes lengetőkarok, ill. rostélyrudak mozgathatók. Hogy már most a tüzelőanyag a rostély kezdetétől, vagyis az A tértől kezdve a B főtűzzónáig ne kapjon már eleve túlsók levegőt, hanem amint az racionális elégetéshez szükséges, fokozatosan több és több levegőt kapjon, azért az (5) tolórúdnak a (4) karok (6) csapjait fölvevő kivágásai úgy vannak elrendezve, hogy ezeknek, ill. a csapoknak egymástól való távolsága a rostély kezdetén kisebb, mint a lengetőrudak ágyazási pontjainak egymástól való távolsága és a rostély közép felé apránként növekedik, hogy a B főtűzzónában legnagyobb méretét elérje. A rostélylengetőkarok ágyazási pontjainak egymástól való távolsága emellett mindvégig változatlan marad. Ezzel egyidejűleg természetszerűen a légrések nagysága is változó lesz, amennyi-