73997. lajstromszámú szabadalom • Rugalmas kerék

A (b) rugók feszültsége beillesztés után a terhelésnek megfelelő mértékre fokozandó úgy, hogy járás közben még további rugó­zást engedjen meg. A (b) rugók egyenlő fe­szültségéi szükség szerint vastagabb vagy vékonyabb alátétgyürükkel 'érhetjük el* amelyek a rugók alá vagy fölé helyezhetők. Vasfulófölület alkalmazása esetén az (a) kerékkoszorú, amely az (f) csa vau-fejek tolda­tainak fészkeivel van ellátva, domború ; (bombirozott) (8. ábra). Ha pedig a kerék- ! koszorút egymás mellé sorakozólag fa szeg- j menísekkel óhajtjuk borítani, akkor az (a) j koszorút (1., 2., 3., 4. és 5. ábra), amelynek \ belső kerülete az (f) csavarok kúpos fejitolda- j tai számára fészkekkel látandó el, az 1. és 2. ábrákon föl'tüntetett szelvénnyel bír, a külső I kerületen pedig a (g) faszegineniseiknek meg­felelő szélességű kivágás van kiképezve (3., 4. és 5. ábra). Ezen a kivágáson át az egyes (g) szegmenseket, amelyek úgy vannak ki­szabva, hogy a kerék kerületére homlokfölü­letük kerüljön, beillesztjük, betoljuk és az (a) kerékkoszorú egész kerületén szorosan j egymás m; ellé sorakoztatjuk míg végül a leg­utolsó (g) szegmens behelyezése után a kivá­gást (x) zárótestnek és a hozzátartozó csa- í varnak segélyével lezárjuk. Bőrfutófölület esetén a (g) fasziegmensc­kel hasonló alakú bőrcsíkokkal helyettesítjük (1., 2., 3., 4. és 5. ábra). Ha fa tuskókat kívánunk alkalmazni, akkor a 6. és 7. ábra szerint a következőképen, já­runk el: Az (f) csavarok fejtoldatai számára ki­képezett fészkekkel ellátott (a) kerékkoszorú a 6. és 7. ábra szerinti alakkal bír és a (h) fa tok ókkal azonos "keresztmetszetű lyukak vannak egész fölüle tér* egyenletesein elosztva!. A fatuskók egyik oldalukon keresztalakú ki­vágással vannak ellátva, amelybe vas-, vagy faék van beillesztve. (Láscl 6. ábrán a középső tuskót). Jízen (h) tuskóknak a koszorú 'lyu­kaiba való bevetésénél az (i) ékek behatol­nak, minek következtében a (h) tuskók lent széjjelterjednek és így lyukaikban megszo­rulnak. Bármily zökkenésnél (kőbe, stb.-be való ütközésnél) bekövetkező rázkódtatásoknak további enyhítésére és még jobb rúgózás el­éréséire, a 11. ábrán egy újabb szerkezet váz­lata van föltüntefve. A kerék síkon való já­rásánál az (1) nyíl irányában forog. > Kőre való fölfutásnál azonban az érintke­zési pontban föllépő (S) löfcőerő a forgás (irá­nyával ellentétesein működik. Ez az (S) lökő­erő fölbomlik két komponensre, amelyek közül az (Sl) a kerék tengelyre sugárirány­ban hat és a (b) tekercsrugók által l'ogatik fel, míg a másik, az (S2) az érintkezés pont­jában a' kerék kerületére érintő irányban fejti ki hatását. Hogy ez az (S2) komponens a kerékre ne keményen, hanem rugózva hasson, mozgó (al) keréktalpat alkalmazunk, amelyet a (k) tekercsrugók normális helyzetben tartanak és minden akadálynál a forgásával ellen­ié les értelemben, tehát a irányban eltol­nak; az (S2) komponensnek leküzdése után az (al) keréktalp eredeti állásában tér vissza. Ennek a (al) mozgó keréktalpnak futó­felülete. (3, 4, 5, 6. és 7. ábra) a föntebbiekben­leírt példák szerint képezhető ki. Belső ke­rülete pedig el van látva egy (1) foggal, amely a hely tálló (a) koszorúnak egy hosz­szúkás hasítckában mozog. A (b) hor-drugók az (e) hüvelyek közvetítésével nyomást gya­korolnak az (a) helytálló koszorúra. (Lásd 6. és 7. ábrán, hasonlóan 1. és 2. ábrákhoz). A helytálló (a) kerékkoszorú a (k) tekercs­rugók számára belső kerületének négy szem­közt fekvő pontjához heggesztett (m) táma­szokkal van ellátva, amelyek egyúttal a két­karú (o) szögemelőik (n) forgáscsapjait is tartják. A szögemelő egyrészt az (1) fogrla, másrészt az (r) vonórúd közvetítésével az (S) alátéttárcsára, illetőleg a (k) tekercsrúgóra támaszkodik. Az (r) vonórudat a (k) tekercs­rúgó feszültségének szabályozhatására két anyával van ellátva. Az (al) mozgó keréktalpnak vezetése cél­jából az (a) kerékkoszorú a kerületén két ki­álló szegéllyel bir, amelyek közül az egyik (vv) levehető. A mozgó keréktalppal ellátott rugalmas keréknek összeállítása a 9. és 1. ábrán látható.

Next

/
Oldalképek
Tartalom