73949. lajstromszámú szabadalom • Műláb csonka felsőcombhoz

fogja a (11) tengely, melyre középtől kiin­dulva két ellenkező irányú (12,13) rúgó van csavarva olymódon, hogy a rugók középen (14) szögekkel a tengelyhez, végeikben pedig (15) tárcsákhoz vannak rögzítve, mely utób­biak nyúlványok segélyével (3) korongokba kapcsolódik. A (11) tengely fegyik végének (a) darabján (4. ábra) négyszögletes kereszt­metszetű és a (7) lábszársinek (8) térdko­rongjai a tengely számára szintén négy­szögletes (b) lyukasztással vannak ellátva (5. ábra), miáltal a lábszár a tengellyel me­rev kapcsolatba jut, míg a műcomb a ten­gely körül csuklószerűen elforoghat. A (2) külső sin hossza (16) csavarokkal változtatható oly célból, hogy a sin fölső vége a hónaljba teljesen belefeküdhessék. Emellett a sin több részből áll, melyek egy­máshoz képest (17) csuklók körül előre-hátra, (18) csuklós pánt körül oldalirányban elmoz­dulnak oly célból, hogy a test mozgását ne akadályozzák. A műlábát a fölső testtel a műláb (24) csigájában vezetett és a két vállon átvetett (19) szijak, valamint a hónaljból ki­induló és egyik végénél a (2) sinhez, másik végével a (19) szijhoz erősített (21) szijak kötik össze olymódon, hogy a műláb terhe mind a két vállon egyenletesen oszlik el. Ezenkívül a műcombot a törzsre kapcsolt (22) övvel (23) gumiszalag köti össze, ami a fölső test mozgását rugalmasan a mű­combra viszi át. A műlábbal a járás a következőképen történik: A csonka fölsőcomb és a hozzá rögzített műcomb elhajlását (2) sinek, valamint (3) korongok és (15} tárcsák a (12,13) rugókra viszik át, melyek feszült helyzetük követ­keztében a (14) tengelyt elforgatják, mely forgás a (8) korongok és a (7) sinek közve­títésével a (6) lábszárat rugalmasan előre­mozgatja. Ezáltal a járás a műlábbal a természetes­hez hasonlóvá válik. Szabadalmi igények. 1. Műláb csonka fölsőcombhoz, melynél a műcomb a térden átjáró tengely révén csuklósan összekapcsolt sinek segélyével van a műlábszárral összekötve, azáltal jellemezve, hogy a tengelyre egyik vé­gükkel a tengelyhez, másik végükkel pe­dig a műcombhoz erősíttetett ellentétes menetű rugók vannak szerelve, miáltal a csonka fölsőcomb mozgása úgy vitetik át a műlábszárra, hogy a járás a termé­szetes láb járásához hasonlóvá válik. 2. Az 1. igényben védett műláb foganato­sítást alakja, azáltal jellemezve, hogy az (1) műcombot a fölsőtesthez rögzítő (2) sin több egymáshoz képest (17) csuklók köMl előre, hátra, (18) csuklós pánt körtil oldalirányban elmozdítható függőleges irányban állítható részből áll oly célból, hogy a sin a hónaljba teljesen belefeküd­jék és a fölsőtest mozgását ne aka­dályozza. 3. Az 1. és 2. igényben védett műláb foga­natosítási alakja, azáltal jellemezve, hog^y a műlábát a fölsőtesthez erősítő (19) szíjazat mindkét vállon van átfektetve oly célból, hogy a műláb terhe az egész testen egyenletesen eloszoljék. 4. Az 1—3. igényben védett műláb fogana­tosítási alakja, jellemezve az (1) nni­combot a (22) ővszijhoz kötő (23) gumi­szalag által oly célból, hogy a csonka fölsőtest mozgása a műcombra rugal­masan vitessék át. (I rajzlap melléklettel.) Pallas nyomda, Budapest.

Next

/
Oldalképek
Tartalom