73936. lajstromszámú szabadalom • Nyomó levegővel működő ütőeszköz

zuk föl, amely a szerszámot az ütődarabnak rákövetkező visszamenetkor a szükséges szöggel elforgatja. A xjsatolt rajzon látunk néhány kiviteli példát föltüntetve és pedig: az 1. ábrán oiy ütőeszköz hosszmetszetét szemléltettük, amelyben az ütődugattyút rúgó veti vissza ütés után a kiinduló helyzetébe, a 2. és a 3. ábra viszont oly ütőeszközök hosszmetszetét ábrázolja, amelyekbe az ütőszerszám az ütés után visszaszivatik; a 4. ábrán hosszmetszetben föltüntetett ütőeszközben a nyomólevegő a dugattyút előrehajtva az ütőhengerben kiterjeszkedik, ütés ntán pedig a dugattyú visszaszivatik. Az 5. ábra az új forgatószerkezettel fölszerelt ütőeszköz keresztmetszetét tárja elénk; itt a nyomólevegőnek az ütőeszközbe való belépését szabályozó berendezés nincs föltüntetve. A 6. és a 7. ábra végül a forgatószerkezet kétféle kiviteli alakját az (A) és (B) vonalak mentén képzelt metszetekben mutatja be. Valamennyi ábrán az (a) jellel az ütőhengert, (b)-vel pedig az ütődugattyút jelöltük; a íc) tokban tengely iránt ide-oda mozoghat a (d) dugattyúszerű tölattyú. Az (n) légsűrítő dugattyúja levegőt szív be visszamenetkor a körületéből vagy az ütőeszközből vagy mindkét helyről egyszerre. A légsűrítő közönséges nyomó szelepeit (ni, n2)vel, a levegőnek az ütőeszközből való kiszívására szolgáló szívószelepet pedig (n3) jellel láttuk el. * A (b) dugattyú mindegyik ábrán oly állásban van rajzolva, amelyben az ütőlöketet megkezdi; a tölattyú viszont az 1.,' 2. és a 4. ábrákon olyan helyzetben van, amelyben az ütőhengerhez vivő utat zárja, míg ezt az utat a 3. ábrabeli helyzetében nyitja. Az 1. ábrán föltüntetett ütőeszköz a következőkép működik: az (n) légsűrítődugatytyújának előremenetekor fölötte a nyomás növekszik; ekkor az (n2) szelep nyílik és a {d) tolattyú belső terét, valamint a (c) tok megmaradó űrét kitölti. Amint a (d) tolattyú mögött a nyomás nő, a tolattyú előre kezd mozogni, miközben az (f) rugót összenyomja. Minél inkább nő a levegő nyomása, annál jobban száll alá a (d) tolattyú, az (f) rúgó visszaható erejének növekedése közben, míg végre a nyomó levegő az (i) lyukakon és a tolattyunak kerületi (g) hornyán keresztül a (li) csatornába lép be. Ekkor mozdul előre az ütődugattyú, de még a légszivattyú dugattyúja is egyelőre az eddigi irányban t'og tovább mozogni. Röviddel az (1) szerszámra való ütés előtt a (b) dugattyúnak hátsó éle az (m) kipuffogó nyílás előtt halad el. Amint e pillanatban az (n) légszivattyú dugattyúja a belső holt álláson már túlmeftt, a tolattyú fölötti nyomás ereje csökken és a tolattyú az (f) rúgó hatására pl. annyira visszamegy, hogy a (hl csatornát elzárja. De ha ez a csatorna még nem záratnék el, úgy az (mi kipuffogó nyílás nyitásakor a nyomás hirtelen csökkenése folytán zárul. A (h) csatorna elzárása után a (d) tolattyú az (f) rúgó hatása folytán még inkább visszamegy. A (b) dugattyú a szerszámra való ütése után a (k) rúgó hatása alatt, amelyet az ütőlöket közben összenyomott, a nyomó levegő egy részének kiput'fogása következtében a kiinduló helyzetbe visszatér. Az ütőeszköznek a 2. ábrán föltüntetett kiviteli alakja, az első ábrabelitől abban külömbözik, hogy a (d) tolattyú a nyomó levegőt bebocsátó csatornának elzárása után az (e) körhornya révén két (p, q) csatornát köt össze egymással, amelyek közül a (p) csatorna a (h) csatornávál állandóan közlekedik. Az (n) légsűrítő, dugattyújának visszamenetekor a (h, p)* és (q) csatornákon át a levegőt az ütődugattyú mögül elszívja úgy, hogy az utóbbi, ütés után a külső légköri nyomás hatása alatt a föltüntetett kiinduló helyzetbe visszatérhet. A 2. ábrabeli kivitelben föltételeztük, hogy a (b) dugattyút az ütés után légpárna, vagy rövid rúgó veti annyira vissza, hogy az (m) kipuffogó csatornát ismét zárja, ha a légsűrítőnek szívó hatása az ütőhengerben a dugattyú fölött megkezdődik. A 3. ábra szerinti kivitelben az (u) segédcsatornát rendeztük el oly célból, hogy az említett, de nem elég biztosan ható légpár-