73911. lajstromszámú szabadalom • A be- és kibocsátószelepek elrendezése körforgó elégési mótorok hengereinél

új gázok elillanhatnak. Ebből csekélyebb kompresszió és a teljesítmény csökkenése származik. Ezen hatás még azáltal támogattatik, hogy a hengerfödő hőátvevő anyaga lényegesen csekélyebb) mintha csak .egy-egy be- és kibocsátószelep volna elrendezve. Az elégett gázok kényszerű kitolása által továbbá a dugattyúfenék ós a hengerfal sokkal jobban fölmelegednek úgy, hogy a henger csúszópálváját jobban kell kenni és a dugattyú feneket máskép kell kiképezni, hogy a hájtómű felől jobban lehessen lehűteni. A szelepeknek a hengerfenékben való új elrendezésénél az el nem használt olaj összegyűlésére alkalmas fölületek és sarkok csökkentve vannak és a fenék nem melegszik úgy föl, hogy az olaj odasülhetne. Ennek folytán a káros öngyujtások elesnek és a motor, miután olajkéreg nem képződik, lényegesen tovább tartható üzemben. Miután azonban a fenék merevsége sem szenved, a kompresszióviszony nagyobbra választható, ami által a motor nagyobb különleges teljesítményt fejthet ki. jEzen sajátosságokon kívül két kibocsátó- és egy bebocsátószelep elrendezésének még az az előnye van, hogy a szelepeknek már szerkezeti elrendezése által (a szimetrikus elrendezés folytán) a hengerfödő nagyobb szilárdságát érjük el, ami által a szelepfészkek elhúzódása ellen még nagyobb biztonságot kapunk. Végül még tekintetbe kell venni, hogy a bebocsátószelep már nyittatik, amíg a kibocsátószelepek még nyitva vannak. Ennek folyományakép a frissen beáramló gázok "a hengerfenék mentén áramlanak ós egyrészt az esetleg jelenlevő el nem égett olajat a kibocsátószelepeken át kiöblítik, másrészt a hengerfeneket hűtik. • A mellékelt sémás rajz kapcsán a mányt közelebbről megmagyarázzuk. Az 1. és 2. ábrákon körforgó motor hengerének szokásos födője, egy be- és kibocsátószelep esetén, fölülnézetben, ill. az A—B vonal szerint való metszetben van föl tüntetve. A 3. és 4. ábrákon az új szelepelrendezéssel ellátott hengerfödőnél vannak ugyanazon nézetek föltüntetve. Az (a, e) szelepeknek a (d) födőben az 1. és 2. ábrák szerint való elrendezése mutatja, hogy azonos átmérő mellett nemcsak egv egészen keskeny borda marad a szelepnyílások között, hanem, csak igen kevés anvag is köztük ós a (b) henger köpenye között. Az (a) kibocsátószelep átmérőjének növelési1

, hogy a fáradt gázok igen gyorsan távozzanak, tehát már nem lehetséges. Másrészt már nyilvánvaló, hogy az (r) hűtőbordákkal ellátott (d) födőnek aránylag könnyen kell ovális elhúzódásra hajlania, mert a szelepek tengelyében (a rajz szerint a vízszintes tengelyben) más melegítést nyer, mint az erre függélyes iránvban. Tényleg előfordult már, hogy tartós üzemben a hengerek a szeleptengely irányában és pedig körülbelül az (M) vonal mentén elszakadtak. Ezzel szemben, mint a 3. ábra mutatja, a (d) hengerfödőben kél (al, a2) kibocsátó- és csak egy (c) bebocsátószelep van elrendezve, melyek együttesen lényegesen nagyobb szabad keresztmetszetet kapnak, mint amilyen a bebocsátó szelepnél tekintetbe jön. Ezzel a még forró fáradt gázok gyorsabb elvezetése van biztosítva. A (V) tengelyhez képest való szimetrikus elosztás és főkép a (W) tengely, illetve a bebocsátószelep túlmetszése által a födő ovális elhúzódása és az ezzel járó következmények ki vannak kerülve. Ha továbbá a lehajított olaj odasiiléséhez nyújtott ülepedési fölületeket az 1. ábrán nézzük, nyilvánvaló, hogy erre az (f, f) részek jönnek tekintetbe. Az'új elrendezés szerint a 3. ábrán a megfelelő