73791. lajstromszámú szabadalom • Eljárás hangjegyek sokszorosítására lapos hanjegytipusokkal

.állítására és másrészt arra alkalmas, hógy (a kicsinyítésnél fogva) az eredetinek minden kisebb hibáját, eltűntesse és így igen tiszta, szép nyomatokat eredményezzen. Az ezen elv foganatosítására javaslatba hozott eljárások azonban a gyakorlatban nem tudtak elterjedni, ami főleg két körülménynek tulajdonítandó. Az egyik az, nielv a tipográfiai hangjegy szedésre is jellemző, hogy t. i. a csak kissé összetett zenei kompozíció is a típusoknak oly sokféle fajtáját kívánnák, hogy az illető szedőszekrényben sok ezer különféle típusnak kellene lennie, melyeknek kiszedése (eltekintve a szedőszekrény gyakorlatilag elvetendő nagy méreteitől, a szedőhöz képest célszerűtlen elhelyezéstől és a használat alkalmával ezzel járó fizikai munkától) szinte leküzdhetetlen szellemi munka elé állítaná a szedőt. Éppen ezért pl. a tipográfiái szedéssel való hangjegysokszorosítást csak egészen kezdetleges hangjegyformációk (iskolai énekes könyvek, vokál kórusok) esetére tudták alkalmazni. A lapos típusokkal dolgozó említett eljárás azonban eddigi alakjában még az ily egyszerű esetekre is alig alkalmas, mert (és ez a másik hátrányos körülmény) a típusoknak az alapföliiletén való rögzítésére javasolt eszközök úgy a kiképzés, mint a használat-szempontjából aránylag oly bonyolultak, illetve nehézkesek é* költségesek, hogy gyakorlati alkalmazásuk a legnagyobb nehézségbe ütközik. A jelen találmány már most a lapos hangjegytipusokkal való hangjegysokszo. rosítási módszert a fönti hátrányok kiküszöbölésével az általános gyakorlati használatra tökéletesen alkalmassá teszi, • úgy hogy annak alkalmazásával úgy grafikai, mint esztétikai szempontból az elképzelhető legtökéletesebb hangjegynyomatokat korlátlan mennyiségben gyorsan és rendkívül olcsón állíthatunk elő. Ezt első sorban azzal érjük el, hogy a különböző hagjegyalakzatoknak a bennük közösen föltalálható grafikai egységekié való szétbontásából indulva j ki, csupán az.ezen egységeknek megfelelő I (elemi) lemeztípusokat állítjuk elő és ezekből tesszük össze a lefényképezendő .alap föl ületen azokat a hangjegyformációkat, melyek a hangjegy kéziraton szerepelnek. Világos, hogy az említett szétbontás folytán a lapos típusoknak sokféleségét ős ezzel a fönti javasolt eljárás szerinti szedéssel (kikereséssel) járó szellemi munkát és időt (mel yek magának az elemek összeállításának könnyű munkájával, ill. gyorsaságával össze sem hasonlíthatók) igen lényegesen csökkentjük, nemkülönben a gyakorlati követelményeknek megfelelő, kisebb térigényű szedőszekrényekre teszünk szert. A szétbontás tekintetében célszerűen akként járunk el, hogy csupán a rendszeres statisztikai megállapítás szerint gyakran előforduló alakzatokat bontjuk szét a bennök közösen, (de egymással való más-más kombinációban) előforduló, lehetőleg kisszámú grafikai egységekre (azonos geometriai idomokra), míg a ritkán előforduló alakzatokat eredeti formájukban meghagyjuk, amivel az (egyébként könnyű, mert csak leolvasáson, illetve utánzáson alapuló) összeállítási munka idejét is csökkentjük annélkül, hogy a különböző típusok számát, illetve a szedési munkát számbavehető mértékben fokoznók. Ilyen statisztikai megállapítás pl. az, hogy a fekete fejű (telt) hangjegyalakzatok száma túlnyomó, ezek közül pedig a rastralon belül lévő alakzatok száma (legalább 2:1, rendszerint 4:1 arányban) lényegesen fölülmúlja a rastralon kívül (alatta vagy fölötte) lévő alakzatok számát. Egy-egy egységből valamely (pl. 8 oldala) zenedarab kiszedhetéséhez külön erre vonatkozó statisztika szerint megállapított darabszámot tartunk készletben, mimellett a darabszámok összege természetesen sokkal nagyobb, mintha az összetett formációkat egy-egy teljes típus használatával raknók föl, ez azonban gyakorlatilag mellékes körülmény (a szedőszekrény tekintetében is, minthogy ebben az azonos alakú egységek teljes számban egy-egy rekeszben egyszerűen egymásra