73774. lajstromszámú szabadalom • Eljárás sulfitcelluloze szennylúgnak kezelésére ezen lúg szerves és szervetlen alkatrészeinek kinyerése céljából
Megjelent 1919. évi május hó 10-én. MAGYAR SZABADALMI HIVATAL. SZABADALMI LEÍRÁS 78774. szám. IVh/1. OSZTÁLY. _ —, ,, i. ni ,i i i :~T : J n: Eljárás sulphitcellulose-szennylúgnak kezelésére ezen lúg szerves és szervetlen alkatrészeinek kinyerése céljából. STREHLENERT RÓBERT VILMOS MÉRNÖK GÖTEBORGBAN. A bejelentés napja 1918 iebruár hó 13-ika. Elsőbbsége 1917 február hó 3-ika. Oly eljárás, mely szerint a sulphitcel- ! lulose-szennylúgnak nagv nyomás alatt 1 való hevítése és a lúgban lévő szabad, esetleg kötött S02 -nek S03 -má való átalakítása révén a lúgban föloldott szerves és szervetlen alkatrészek el bontottnak, már ismeretes. Ily lúgok vegyi összetételének megvizsgálásánál kitűnik, hogy a lúgnak szerves anyagai kétféle módon vannak kétféle savhoz kötve; a lúgban ugyanis úgy lignosulphinsavas, mint lignosulphonsavas sók vannak jelen. Az előbbiek kénessavas szerves sók, míg az utóbbiak kénsavas szerves sók. Ily lúgoknak az említett eljárás szerint való elbontásánál kitűnt, hogy a sulphinsavas sók igen könnyen bomlanak el, még sulphonsavas sók elbontása nehezen érhető el. Az első helyen említett anyagok a lúg száraz anyagának kb. 75%-át kitevő mennyiségben vannak jelen; a ligninanyagot az elbontásnál oly mennyiségben kapjuk, mely majdnem arányos az imént említett 75°/0 -kal. A jelen találmányt már most oly eljárás képezi, mellyel az ily elbontásoknak hozadékát növeljük. Ezt azáltal érjük el, hogy a lúgot elbontása előtt, bepárlás révén részlegesen koncentráljuk, amit a szulfitszén előállítási költségeinek számba veendő nagyobbítása nélkül lehet megtenni. A szulfitcelluloze-szennylúgoknak elbontásánál ugyanis kitűnt, hogy nagyobb hőmennyiség szabadul föl, mint amilyent gyakorlati úton ujabb lúgmemynyiségek továbbrafoytatott elbontásánál hasznosítani lehet, ha több, sorba iktatott készülékkel dolgozunk. A hőnek egy elbontásánál keletkező, ezen túlmennyiségét. már most arra használhatjuk föl, hogy egy új lúgmennyiségnek száraz anyagban való tartalmát egy további elbontás számára növeljük pl. a lúg víztartalmának kb. 20%-al való, a lúgnak előnyösen vákuumban foganatosított bepárlása révén elért csökkentése által. Ha a lúgot aztán a szokásos kicsapási kezelésnek vetjük alá, nagyobb hozadékot kapunk, mely az említett 20% bepárlásnak felel meg. Kitűnt azonban, hogy ily bepárolt lúgnak hozadéka jóval nagyobb,'még pedig
