73745. lajstromszámú szabadalom • Eljárás glikoli-paraaminofenoléterek előállítására

Megjelent 1919. évi május hó 10-én. MAGYAR SZABADALMI HIVATAL. SZABADALMI LEÍRÁS 73745. szám. IVh/i. OSZTÁLY. Eljárás glikolil-paraaminofenoléterek előállítására. FARBWERKE VORM. MEISTER LUCIUS & BRÜNING CÉG M/M

HÖCHSTBEN. A bejelentés napja 1917 október hó 18 ikn. Azt találtuk, hogy a glikolil (p) amiriofenolétereket kitűnő termelési hányaddal és igen tiszta állapotban kaphatjuk meg, ha a (p) aminoí'enolétereket a glikolsav anhidridjeivel hevítjük. Emellett a glikolsav anhidridjének tekintjük úgy a 86°-on olvadó glikolidet, mint a 223°-on olvadó poliglikolidet, valamint azt a terméket is, mely a glikolsavnak körülbelül 200— 250°-ra való hevítésénél képződik. Ez utóbbi termék vízben oldhatatlan kristályos por, mely vízzel huzamosabb ideig érintkezve, ismét glikolsavvá alakul át. A glikolsav említett anhidridjei helyett hasonló sikerrel használhatjuk a sav észteréit is. A glikolidet Bischoff ós Walden mái' használták glikolsavanilidek előállítására (Annalen 279, 49.). A glikolil (p) aminofenilétereket már Böttinger előállította olymódon, hogy az aminoí'enolétereket glikolsavval hevítette (lásd Arch. d. Ph. 234, 159); ezen eljárás azonban nem szolgáltat egyenletes terméket. Böttinger, mint az általa megadott olvadáspontok mutatják, nem kapott tiszta vegyületeket és így a tiszta glikolilaminofenoléter termelési hányada sokkal kedvezőtlenebb, mint a találmány tárgyát képező eljárásnál. A glikolil (p) aminofenoléterek, különösen pedig a metil- és etiléter kitűnő antipiretikumoknak mutatkoztak. Példák: 1. Glikolil (p) fenetidin előállítása glikolsavanhidridből és (p) fenitidinből: 100 rész glikolsavanhidridet (melyet azáltal kapunk, hogy glikolsavat 230°-ra hevítünk mindaddig, míg csak vízben oldhatatlanná nem válik), 240 rész parafenetidinnel keverve olajfürdőn addig hevítünk körülbelül 130°-ra, míg a kezdetben cseppfolyós ömleszték megdermed. A reakcióterméket forró vízből átkristályosítva, a glikolil (p) fenetidint 153°-on olvadó színtelen kristályok alakjában kapjuk meg, melyek körülbelül 650 rész hideg víben oldódnak, forró vízben és forró alkoholban bőségesen, acetonban pedig igen könnyen oldhatók, míg azokat éter, benzol és kloroform csak igen nehezen oldja. Ha a fönti példában a parafenetidint a megfelelő mennyiségű paraanisidinnel helyettesítjük, akkor ugyanezen eljárás-