73709. lajstromszámú szabadalom • Állatcsapda
Megjelent 1919. évi május lió 10-én. MAGYAR SZABADALMI HIVATAL. SZABADALMI LEÍRÁS 73709. szára. X/e OSZTÁLY. Állatcsapda. PÉTERFY TAMÁS ÍRÓ BUDAPESTEN. A bejelentés napja 1918. évi juoius hó íl-ike. Jelen taláímány tárgya, apró kártékony állatok különösen egerek megfogására való csapda, mely különösen rendkívül egyszerű szerkezete, könnyű tisztíthatósága és biztos működése által tűnik ki. A csatolt rajz 1. ábrája a találmány szerinti csiapda egy példaképem kiviteli alakjának hosszmetszete és a 2. ábra fölülüézete. A találmány szerinti csapda lényegében a köröskörül zárt és csak egyik végén nyitott zsákszerű (a) részből áll, melynek nyílásához egy cséiszeszerű (b) rész akként csatlakozik, hogy a (b) rész ürege az (a) rész üregével enimek szájnyílásán át közlekedik. A csészeszjerü (b) rész (c) pereme oly síkban fekszik, mely a zsákszerű (a) rész hossztengelyével tompaszöget képez. Az (a) rész zárt fenékén a csaliétek fölvételére való (d) horog vagy hasonló van elrendezve és az (a) (b) csapda egy (e) deszkára vagy más alapra van helyezve. Ugy az (a) rész, mint az (e) alaplemez két (f) illetve (g) furattal van ellátva, melyek egymást pontosan födik, úgy hogy ezen furatokon (h) zsineg, cérna vagy papirspárga fűzhető keresztül és ezzel a csapda az alaplemezre kötözhető. Az (a) csapdarész csak valamivel bővebb mint az állat átmérője és aiz (f) furatok az (a) rész szélességét k'b. három egyenlő részre osztják, úgy hogy ha a zsineg jól meg van feszítve, akkor az (a) részben függélyesen álló két zsinegszál meggátolja, hogy &7. állat a csalétekhez jusson, ennekfolytán az áJlat, hogy a csalétekhez juthasson, a zsineget átrágja, mire a (b) csapdarész, melyet a (h) zsineg a deszíka fölött fölemelt helyzetben tartott, leesik és az állatot megfogjam Az (a, b) csapdát kellő súlyosan kell kiképezni, hogy az állat azt föl ne lökhesse, e célból a csiapda öntött vasból, üvegből, porcellánból, égetett agyagból, bádogból stb. készíthető. Ha a csapdát vékony bádogból készítjük, úgy hogy annak súlya nem nyiijt elegendő biztonságot, akkor annak (c) peremét befelé hajlítva, illetőleg karimázva képezhetjük ki, úgy hogy az állat, ha a csapdát föl akarja borítalni, lábaival a befelé hajló peremet leszorítja és igy önmaga gátolja, meg a fölborítást. Az (ai) és (b) rész közti első érintkezési helyen célszerűen egy (i) élt képezünk ki, melynek két végéből a (b) edény (c) pereme kiindul, úgy hogy ez az él képezi a lebillenésnél a forgástengelyt. A (b) rész fölső fölületén célszerűen egy kis (k) nyílást képezünk ki, melynek az a célja, hogy ,a megfogott állatot könynyen vízbe fojthassuk, amennyiben a csapdát az állattal együtt víz alá szorítjuk, az ajiaplemczt elhúzzuk, mire a víz azonnal a csapdába hatol, mivel a levegő a (k) nyíláson eltávozik. A föntleírt csapda nincs a rajzon föltűnte lelt alakhoz kötve, amennyiben azt sokféle alakban sőt díszes kivitelnél pl. macskát, kutyát vagy egyéb testeket ábrázoló lailakban. is képezhetjük ki, a lényeges csak a zsákszerű (a) tér és a (b) résznek az (a) tér hossztengelyével tompaszöget alkotó (c) pereme.
