73675. lajstromszámú szabadalom • Eljárás keramikai és más tárgyakon fénylő bevonatok előállításaára

Megjelent 1919. évi május 110 fi-én. magyar szabadalmi hivatal. SZABADALMI LEÍRÁS 73675. szám. XVII/b. OSZTÁLY Eljárás keramikai és más tárgyakon fénylő bevonatok előállítására. ELEKTRO-OSMOSE A.-G. GRÁF SCHWERIN-GESELLSCHAFT CÉG BERLINBEN. A bejelentés napja 1917 augusztus hó 1-ike. Elsőbbsége 1917 h6 február 28-ika. Hogy keramikai és más tárgyakon, fénylő réteget állíthassanak elő, a technikában az úgynevezett zománqokat használják, melyek égetéskor megolvadnak és ezáltal fénylő fölületet hoznak létre a bevont tárgyakon. A keramikában széltében használt úgynevezett engobe-eljárás, melynél legfinomabban iszapolt anyagokból álló be. vonó masszákat használnak, rendszerint csak tompafényű (matt) bevonatokat eredményez, miután megolvadás itt be nem következik. Azt találtuk már most, hogy a legkülönbözőbb anyagokkal és anélkül, hogy megolvadás következnék be, keramikai és hasonló tárgyakon fénylő bevonatokat állíthatunk elő, ha a bevonómasszát legfinomabb kolloidális eloszlásban, úgynevezett „sol"-állapotban viszszük föl a tárgyakra. Az anyagoknak a sol-állapotban való átvitelével a már legfinomabb alakra hozott részecskéknek további dispersiója megy végbe úgy, hogy a részecskék az ismert Brown-féle mozgásokat végzik és ennek folytán állandóan lebegve maradnak. Az eljárás abból áll, hogy a fénylő rétegek előállítására szolgáló anyagokat mindenekelőtt, ismert módon, sol-állapotba visszük át és azután az így kapott szuszpenzióval a tárgyakat, a szokásos módszerek szerint bevonjuk, megszárítjuk és azután olyan hőfoknál égetjük, mely a be vonómassza olvadási pontjánál alacsonyabb. Az itt alkalmazott bevonómasszák előállítására valamennyi olyan anyag használható, mely vegyi tulajdonságai folytán alkalmas az égetőműveletre. így pl. a legkülönbözőbb eredetű anyagok, kaolin, sokféle silikát, továbbá, oxidok, mint zirkon-oxid, karborundum sttb., a legmesszebbmenő fizikai és chémiai előkezeléssel, a sol-állapotba vihetők át és bevonómasszául alkalmassá tehetők a jelen eljárás számára. Az ily módon kapott bevonómasz*szák, a bevonandó tárgyakra való fölvitelüknél, már nedves állapotukban, úgyszintén közönséges hőfoknál történő megszárítás után is, fénylő fölületet mutatnak, melynek fénye az égetésnél is megmarad, sőt rendszerint még fokozódik.