73667. lajstromszámú szabadalom • Eljárás selyemnek és egyéb rostos anyagoknak, hámtalanítására, továbbá fehérítésére és nemezítésére
Megjelent 1919. évi május hó 10-én. magyar szabadalmi hivatal. SZABADALMI LEÍRÁS 78667. szám. XIV/a. OSZTÁLY. Eljárás selyemnek és hasonló rostos anyagoknak hámtalanítására, továbbá fehérítésére és nehezítésére. BUSCHHÜTTER VILMOS VEGYÉSZ CREFELDBEN ÉS DR VOIGT MIKSA VEGYÉSZ BOCHUMBAN. A bejelentés napja 1917 szeptember hó 20-ika. Az eljárás a selyemhám (Seidenbast) aminosavainak azon tulajdonságán alapszik, hogy ezek gyönge savakat sóikból kiszorítani képesek. Ismeretes ugyan, hogy a szappanon kívül bórsavas, ónsavas, szénsavas és kovasavas és egyéb sóknak megvan az a tulajdonságuk, hogy oldják a selyemhámot ; azonban, a szappantól eltekintve, mindezen sók a gyakorlatban be nem váltak. Ha pl. nyersselymet 80°-nál alkalicarbonatoldattal kezelünk, úgy ezen kezelés eredménye ugyan gyorsan bekövetkező, hathatós hámtalanítás (Entbastung), azonban az ily kezelés folytán •a selyem, amint azt minden selyemfestő tudja, nagyon szenved. Boraxszal való főzés nagyban már csak azért sem lehetséges, mivel forrásban lévő fürdő a selymet tudvalevőleg ösezebogozás által használhatatlanná teszi. Mindezek a hátrányok elimináltatnak, ha a nyersselyemmel oly sók oldatait, melyeknek savai gyöngébbek, mint a selyemhám hydrolitikus bomlása által keletkező aminosavak, fölitatjuk, azután a nyersselymet néhány percig gőzöljük. Kiveendők e tekintetben a szappanokban lévő zsírsavak sói, amelyek a rostot teljesen átitatják és a gőzölésnél oly erős hydrolitikus bomlást szenvednek, hogy nem a só, hanem a bomlásnál keletkező nátronlúg hat hámtalanítólag, ami azután*a rostot nagyon megtámadja. Ezen hosszú idő óta ismeretes eljárást a gyakorlatban ép ezért többé nem alkalmazzák. Ezzel szemben lényegesen eltérően hatnak gyönge savak sói, amelyek a gőzölésnél nem szenvednek hydrolitikus bomlást. Ezek a nyersselyemnek csak hámrétegét itatják át. Ha a selymet a nedvesítés után rövid ideig gőzöljük, úgy a hámréteg vegyületeinek komplikált összetételű aminosavakra való hydrolitikus bomlása áll be, amelyek a fenti sók gyenge savait vegyületeikből kiszorítják és ezáltal a hámréteg izolálását eredményezik. A fölhasznált só mennyisége olyként szabandó meg, hogy a selyemhám coloidális természete megmaradjon úgy, hogy ez a hámtalanított anyag festésére, vagy pedig vaspáccal kezelt selyem szappanozására fölhasználható legyen. A sóoldat koncentrációja tehát ne legyen túlmagasi, hasonlóképen ne
