73573. lajstromszámú szabadalom • Önműködő permutatiós zár

- 2 — azonban az összes karikák úgy állítandók be, hogy (17) hasítékaik a (9) peckekkel egy vonalban feküdjenek (az a helyzet a nyitásra beállított helyzet). Az összes (14) karikák a fönt leírt módon vannak kiképezve, ellenben a (10) pecekkel összeműködő (15) karika ettől eltérően van szerkesztve, amennyiben az egyszerű (.16) körhorony helyett a találmány értelmében egy (18) anyacsavarmenettel van ellátva, mely a (10) pecek fölött elforoghat és mely úgy van kiképezve, hogy a (15) karika elforgatásánál a (10) pecket és ezzel együtt a (8) reteszt is a (6) toldat hosszában eltolja; ez az eltolás természetesen csak akkor lehetséges, ha az összes többi (14) karikát előbb úgy állítottuk be, hogy (17) hasítékaik a (9) peckekkel egy vonalban állanak. A zár nyitása céljából tehát előbb a (14) karikákat kell megfelelő módon (a megadott permutációra) beállítani és végül a (15) karikát a meghatározott irányban forgatni, mire a (18) anyamenet a reteszt a (10) peceknél fogva a nyitás helyzetébe tolja úgy, hogy a zár önműködően nyilik és a zárkengyel a zártokból kihúzható; természetes, hogy a (18) anyamenet helyett bármely más vezető- vagy működőföliilet is alkalmazható, mely a (15) karika forgatásánál a (10) pecket a retesszel együtt eltolja. A (15) karika természetesen szintén el van látva egy (19) hasítékkal úgy, hogy ha a (15) karikát a kellően beállított helyzeten kissé túlforgatjuk, akkor a (19) hasíték a (10) pecek elé kerül és a (11) rúgó a reteszt ismét a zárás helyzetébe nyomhatja. Hogy tehát a zárat bezárjuk, nem kell egyebet tenni, mint a (15) karikát a kellően beállított helyzeten túl kissé elforgatni, mire a retesz önműködően a zárt helyzetbe csappannak, természetesen biztonság kedvéért a többi karikákat is rendetlenségbe hozhatjuk. Hogy az egyes karikák kellő helyzetbe jeleztessék és a beállított helyzetükben némi kis rögzítést létesítsünk, a karikák oldalfölületein (20) mélyedések egy sorát alkalmazzuk, melyekbe a szemben fekvő részben elrendezett legömbölyített végű kis (21) peckek csappannak, mely peekeket (22) rugók a gyűrűk felé szorítják; ezen rugós peckek a szélső gyűrűk számára a zártokban, a középső gyűrűk számára pedig a szomszédos gyűrűben lehetnek elrendezve. Ezen rugós peckek a (20) mélyedésekbe csappanva a kellő helyzetet jelzik és gyenge rögzítést is nyújtanak úgy, hogy a gyűrű csakis kézzel való elforgatásnál fordul el, de a legcsekélyebb érintésnél nem fordul el szándékolatlanul. Természetes, hogy egy ' gyűrűn elrendezett (20) lyukak száma és elrendezése megfelel a gyűrűn levő számok vagy jelek számának és elrendezésének. A 6—10. ábrán föltüntetett kiviteli alak lényegében megegyezik az 1—5. ábra szerinti kiviteli alakkal és a megegyező részletek a rajzon ugyanazon számokkal vannak jelölve, mint az előbb ismertetett kiviteli alak ábráin, miért is ezen részleteket a következőkben nem ismertetjük. Az eltérés abban áll, hogy a (8) zárreteszt magában foglaló 6 csőtoldaton csak három (14, 15) karika van elrendezve és a reteszt a nyitott helyzetbe visszahúzó csavarmenettel ellátott (15) karika a (6) esőtoldat közepén, a két (14) gyűrű kö-i zött van elrendezve. Egy további eltérés abban áll, hogy a középső (15) gyűrű nincsen számokkal vagy betűkkel, hanem csak egy nyíllal vagy egyéb jellel van ellátva, melyet a két másik gyűrű egy bizonyos jelére kell állítani, hogy a zár nyíljék; ennek a jelnek, illetve számnak természetesen nem kell megegyezni azzal á jellel vagy számmal, melyre a két (14) gyűrű a zártokhoz képest beállítandó, hanem attól célszerűen eltérhet, pl. a zár nyitására a két (14) gyűrűt a zártok egy bizonyos jelével szemben úgy kell beállítani, hogy a (80) számot mutassák és a középső gyűrűt ezután úgy állítjuk be, hogy a nyil csúcsa a két szélső gyűrű (68) számára