73454. lajstromszámú szabadalom • Lángzó petróleumfőzőkhöz

Megjelent 1919. évi április hó 11-én. MAGYAR SZABADALMI HIVATAL. SZABADALMI LEÍRÁS 73454. szára. II/C. OSZTÁLY. Lángzó petróleumf őzökhöz. LEMBKE OTTÓ MÉRNÖK BERLINBEN. A bejelentés napja 1917 november hó 26-ika, Elsőbbsége 1917 február hó 8-ika. Petroleum és hasonló égőanyagokhoz való, eddig ismeretes főzőkészülékek, amelyeknél az égőanyag légszivattyú segé.yével létesített légnyomás hatása folytán jut az elgázosítóhoz, a nagy és szabályozható gáznyomás előnye mel-f lett azzal a hátránnyal járnak, hogy a légszivattyú működtetése nagyon kényelmetlen módon történik. Az egyik kézzel a főzőkészüléket kell erősen tartani és a másik kézzel a szivattyú dugattyúja a hengerben vízszintes irányban többször ide-oda mozgatandó. A dugattyú betolása, minthogy a légnyomásnak a dugattyú minden betolásánál nehezen mozgatható visszacsapó szelepet kell nyitnia, jelentékeny erőkifejtést igényel és pedig mindkét kézzel, amennyiben az egyik kézzel a 'dugattyúi kell mozgatni és a másik kézzel megfelelő ellennyomást kell kifejteni, hogy a főzőkészülék helyzetében megh maradjon. A főzőkészülék emellett rendszerint nem tartható meg teljesen mozdulatlanul, úgy hogy minden szivattyúzásnál a főzőedényt a főzőkészülékről le kell venni. A találmány tárgya a fölsorolt hátrányokat megszünteti. A többszörös dugattyúmozgatás helyeit csupán egy mozgás szükséges, amely kicsi, ha kis nyomást és kis lángol akarunk és amely nagyobb, ha nagy lángot kívánunk. A dugattyú ezen egyszeri mozgatásához csupán az egyik kéz szükséges és a főzőkészüléknek a •másik kézzel való megtartása nem szükséges. A mellékelt rajzon a találmány tárgyának egy kiviteli alakja példaképen vázlatosan van föltüntetve. Az 1. ábra annak hosszmetszete, míg a 2v

ábra metszet az 1. ábra a—b vonala szerint. Az (1) tartály az égőanyag fölvételére szolgál. (2) a szivattyúhenger, amelyben a (3) vezetőhenger lazán van elrendezve. A (3) vezetőhengerhez az (5) csavaranya és (6) alátétlemez útján a (4) bőrdugattyú van erősítve. A (2) hengerben ezenkívül a hengeres (7) tekercsrugó fekszik, amelynek egyik vége a (3) hengerhez és másik vége a levehető (8) lemezhez támaszkodik. A (7) rugó ily módon a (4) dugattyúi a henger balvégébe törekszik szorítani. A (3) vezetőhenger középső orsójához a (9) zsinór van erősítve, amelv a hornyolt (10) és (11) zsinórtárcsák kerületén fut és a kézifogantyú gyanánt kiképezett (12) súly útján meghúzható. A hengerhez a (13) csőtoldat csatlakozik, amelynek (14) szűkületén a (15) elzáró lemez nyugszik. A (13) csövet a fölül zárt (16) cső veszi körül. A (16) cső az (1) tartály födelébe van forrasztva. Az (1) tartály födelébe továbbá a derékszögben meghajlított (17) cső van forrasztva, amelynek alsó vége majdnem egészen a tartály fenekéig ér, míg fölső vége a (18) elgázosítócsőbe torkol. Az elgázosítócső fölső vége jó hővezető anyagból (rézből) való csővel van körülvéve, amely a (19) fúvókával ellátott (20) lemezt hordja. A (20) lemez három (21) rúd révén a (22) lemezt hordja. Mindezen alkatrészek ugyancsak jó hővezető anyagból vannak. A (21) rudak egy-egy (23) pecekkel vannak ellátva, amelyek a (24) törésért hordják. A (25) csésze a lángzó fölhevítésére való égőanyag fölvételére szolgál. A tartályhoz erősített három (26) tartó a főző-