73447. lajstromszámú szabadalom • Szelencés lámpa (mécs) szilárd világítóanyagok részére
Megjelent 1919. évi április hó 11-én. MAGYAR SZABADALMI HIVATAL. SZABADALMI LEÍRÁS 73447. szám. Il/d. OSZTÁLY. Szelencés lámpa (mécs) szilárd világító anyagok részére. HOEVEL FÜLÖP GYÁROS TRIERBEN. A bejelentés napja 1917 július hó 8-ika. Jelen találmány tárgya szelencés lámpa (mécs) szilárd világítóanyagok fölhasználására, minők a paraffin, steari n, faggyú, viasz \ és hasonlók, mely anyagok világítási célokra télen is e mécs alkalmazásával fölhasználhatók. Az eddig használt ily lámpáknál azt tapasztalták, hogy télen ezek a nagyobb hidegek alkalmával nem használhatók, mert a bennük levő világító anyag nem kapott elegendő meleget arra, hogy fölolvadjon; és égésre alkalmassá legyen és így a következmény az volt, hogy a láng elaludt. Jelen találmány ezen hiányt megszünteti, mert 1. a láng hőjét nemcsak arra használjuk föl, miként eddig történt, hogy a béltartót melegítjük föl, hanem közvetlenül a lámpaszelencét is. 2. a láng közelében tartalék világító anyagot alkalmazunk, mely a lánghoz jut, mielőtt a világítóanyag a lámpaszelencében mego'vad. 3. A béltartó ügy van alkalmazva, hogy a béltartóhoz vezetett hő nem csak a szelencébe és ennek fenekéhez lesz vezetve, mini eddig, hanem ennek födeléhez is. A csatolt rajz 1. ábrája a találmány tárgyát képező lámpát nézetben mutatja, a 2. ábra egy (A—B) szerinti metszetet és a 3. ábra egy (G—D) szerinti metszetet ábrázol. A szelence melegítése azá'tal történik, hogy a (c) födélnek a láng melletti részén fémből vagy más jó melegvezető anyagból való (d) sávok vannak alkalmazva. Ha egy ily lámpát használatba veszünk, akkor a láng melege fölmelegíti ezen (d) lemezeket. Innen a meT leg elvezetődik a födiélre és a szelence oldalfalán át a fenékre. Ezen és a béltartó által vezetett meleg folytán a lámpaszelence anynyira fölmelegszik, hogy a benne levő világítóanyag még a legnagyobb hidegben is megolvad. A tartalék világítóanyag képződését egy, a lámpa közelében levő (e) szívókamrácska létesíti a födél fenekén, mely kamrácska a lámpa első használatakor világító anyaggal megtelik. Az (a) téltartó a szívókamrácska alá nyúló kivágásokkal bir, amelyek által a (h) helyeken a bél és a szívókamrácskában levő világítóanyag között közvetlen érintkezés van. Az „a" béltartón levő (k) oldalkarok a födélhez simulnak azon célból, hogy a béltartóból a vezetett lángmeleget ép úgy, mint a (d) toMatokat a szívókamrácskákhoz és a lámpaszelencékhez vezessék. A lámpa használata közben a láng a (d) toldatok és a béltartón levő (k) karok útján felmelegíti a
