73429. lajstromszámú szabadalom • Eljárás hevdereknek, különösen szövött szíjaknak papírfonalból és merev pótrostanyagokból való előállítására

IHe»sr.le'ein I9IÖ. évi március hó 31-én. MAGYAR SZABADALMI HIVATAL. SZABADALMI LEÍRÁS 73429. szám. XlV/b. OSZTÁLY. Eljárás hevedereknek, különösen szövött szíjaknak papírfonálból és merev pótrost­anyagokból való előállítására. JOHANN LIEBIG & COMP. CÉG REICHENBERGBEN. A bejelentés napja 1917 juliue hó 6-ika. Elsőbbsége 1917 január hó 16 ika. Ismeretes papirfonálból készült hevedereket börhajlószijak pótlására használni. Erős húzó­igénybevételük mellett ezen hevederek megfele­lően nagy keresztmetszetűre méretezendők, ami egyszerű szövés alkalmazsával igen vastag lánc-és vetülékfonalat igényel. Ezea előállítási mód annyiban bizonyult hátrányosnak, hogy a heve­derek csekély hajlékonysággal bírtak és ennél­fogva az erőátvitelnél kedvezőtlen hatásfokkal jártak. Ezen hevederek külső fölülete egyenlőtlen és mivel nem fekszik teljesen a szíjtárcsára, az adhezió csökken és a kopás növekszik. Ezenkívül a vastag vetülékfonál erősen fogazott széleket eredményez, amelyeket a szíjvilla gyorsan dör­zsöl föl. Ennélfogva az egyszerű szövés helyett kettős- vagy tömlőszövetet alkalmaztak, amivel az említett hátrányok ugyan csökkentek, azonban nem szűntek meg. Nagy húzóerők átvitelénél to­vábbá a papirszövet szélességét növelték és en­nélfogva vékonyabb, egyszerű szövésű szövetet készítettek és a hevedert a szélesebb szövet több­szörös összehajtásával, az egymáson fekvő réte­gek öszevarrása mellett hozták a kellő vastag­ságra. Ezen varrott, többrétegű papirhevederek ugyan elég hajlékonyak, azonban előállításuk költségesebb és nehezebb és a lulajdonképeni szö­vetszél elmaradása folytán kopásuk igen nagy. A találmány szerint ezen hátrányokat egysze­rűen szűntetjük meg és közvetlenül a szövőszéken állítunk elő többrétegű, sima szövetszéllel biró he­vedert. Az 1. ábra mutatja pl. egy hatrétegű heve­der kötési sémájának egy példáját. Az első és hatodik réteg köper-kötésű szövet, míg a közbenső réteg egyszerű vászankötéssel ké­szül. A vetülék az összes szövetrétegekben közös és pl. először egymásután az első, azután a har­madik, negyedik, hatodik, ötödik és végül a má­sodik réteg láncfonalaival köt le és emellett min­denkor közös (a) szélső fonalat kerül meg, mely papirosból, vagy célszerűen pamutból, kenderből, lenből, jutából, fémből vagy hasonló anyagokból állhat. Ezáltal teljesen sima és ellentálló szövet­szél keletkezik és az egyes rétegek széleiken biz­tosan köttetnek össze egymással. Hogy az egyes í'étegek a heveder közepén is egymással össze­köttessenek, az 1. ábra szerint külön (b) láncfona­lakat alkalmazunk, melyek a megfelelő számban elosztva a varrófonalak feladatát végzik. Ezen varrófonalak papirosból vagy más alkalmas anyagból állhatnak. Magától értetődik, hogy az egyes rétegek helyenkénti összekapcsolása meg­felelő kötés választásával a vetülékfonállal is el­érhető. Hasonlóképen mellékes a találmány szempontjából, hogy hány szövetréteget készítünk í és kötünk össze egymással és hogy milyen kötést alkalmazunk az egyes szövetrétegekben. Az egyes szövetrétegek oly finom fonalakkal és oly nagy számban készíthetők, amint ezt a heve­| der használati célja igényli; a készítmény min­denkor a legnagyobb fokú simulékonysággal, si­ma felszínnel és sima szegéllyel fog birni. Alkalmas telítés mellett a hevederek bőrhajtó­szíjak pótlására különösen használhatók.

Next

/
Oldalképek
Tartalom