73419. lajstromszámú szabadalom • Rámás talpbélés

sítmény elérése céljából csak láncöltéssel | állíttatik elő s a varrás majdnem kizárólag kívüről befelé történik, mivel a gép a külső oldalon jobban megtalálja a varráshoz szükséges támaszt. A vastag lánctöltések a belső hasításban fölfelé irányulva fölszinre kerülnek és kevésbé értékes árút eredményeznek. A varrógép tűjének tehát éles szög alatt kell átszúrnia először a rámát, azután a fölsőbőrt és végül a talpbélést. A tűnek a fölsőből* ós talpbélés számára munka közben egyenesen álló támasztókra van szüksége, amelyet tudvalevőleg (2. és 2a. ábra) a talpbélés (g) szélének behasítása által előállított (f) karima alkot. Ez utóbbi férficipőkhöz való 2-4—3 4. mm. vastag bőrnél két egymás fölé mozgatott késsel bíró hasítógép segélyével mint kettős (f, f) karima állíttatik elő. Könnyebb, főként női cipőkhöz való 1—1-6—2-4. mm. vastag bőrnél a karimát csak egy kivülről ható hasítókéssel vágják be a földolgozandó fölsőbőranyag vastagsága szerint 5—9 mm. szélességben és azután megnedvesített állapotban fölhajlítják. Az egykarimás talpbéléseket a vékony karimák tartósabbá tétele céljából szövetbevonattal szokták ellátni. A mellékelt rajz 2a. ábrája kettős (f, f') karimával bíró talpbélést szemléltet keresztmetszetben. Az egyik (f) karima a talpbélés külső szélének behasítása, a másik (f) karima pedig belülről a talpbélés széle fölé irányuló hasítás által hozatik létre. Az ábra baloldalán a karimák felhajlítva láthatók. A 3a. ábra oly (a) talpbélés keresztmetszetét mutatja, amely csak egyszeres (f) karimával bír, ahol ez utóbbi a talpbéléssel együtt a (h) bevonattal van erősebbé téve. A 3. ábrán összevarrott rámával, fölsőbőrrel és karimával bíró cipő látható keresztmetszetben, amelynél szövetbevonattal ellátott, egyhasításos talpbélés van alkalmazva. Az ily módon előkészített szokásos talpbélések akár egy, akár pedig két karimával vannak ellátva, a bőr természetében rejlő tökéletlenségeket mutatnak, amelyek a jelen találmány szerinti talpbélésnél teljesen ki vannak küszöbölve. Tudvalevőleg még jól cserzett mosóbőrnek is csak meghatározott részei tesznek eleget azon követelményeknek, amelyeket a hasítógépen való előkészítés és az erre következő továbbkezelés, végül pedig a rámával való összevarrás a bőr minősége iránt támaszt. Erre csak a jobb hasi darabok alkalmasak; a talpbéléshez való bőrnek nem szabad sem túl tömöttnek, sem pedig túl lazának lennie. A talpbélés céljaira különben is az egész tehénbőrnek csak 10—12%-a jön tekintetbe és ez a kis felület is minden ponton más vastagsággal bír. Körülbelül fele férficipők talpbéléseibe, másik fele pedig könynyebb női cipőkhöz használható és egyszeres karimával dolgozandó föl, amelyet megerősítő bevonattal kell ellátni. Ha az alkalmas bőrből kapott anyag az előírásoknak megfelel, akkor a férficipőkhöz való talpbélések, amelyek gépiúton két hasítással, tehát kettős karimával láttatnak el, kb. 2-4 és 3'4 mm között váltakozó vastagsággal bírnak. Ritkán fordul elő, hogy ugyanazon pár cipő jobb és bal felének talpbélése egyforma vastag volna, mivel egyfelől a választék korlátolt, másfelől pedig a gyakorlott csákozó munkás sem képes a bőr vastagságát kicsákózás előtt pontosan megállapítani. Egyenlő vastag talpbéléspárok ritka kivételek, 0-5 mm és ennél nagyobb eltérések többnyire megállapíthatók a igen gyakran lehet oly párokra is találni, amelyekben az egyik talpbélés teljes 1 mm-rel vastagabb, mint a másik. Az ilyen különböző két talpbéléssel ellátott cipők külsőleg nem alkotnak összetartozó párt. Ugyanez a hátrány természetesen női talpbéléseknél is föllép. Az egyes talpbélések vastagságai között előforduló különbségeket azonban nem lehet a hasítógépen való egalizálás által kiegyenlíteni, mivel a bőr a hasítás folytán épen az itt tekintetbe jövő földolgozási képességét veszítené el. A bőrrostok átvágása ugyanis a bőr elszakadását vonná maga után s a varrás nem tartana többé a bőrben. Az egyes talpbéléspárok további eltéréseit a karimát behasító gép hozza létre azáltal, hogy a hasítókés még szabályos beállítás-