73394. lajstromszámú szabadalom • Eljárás kaucsukpótló anyag előállítására

— 2 kromát) és enyvanyag mennyiségeinek viszonyát illeti, úgy azt találtuk, hogy az oxidálószer mennyisége nem lehet több mint az enyvanyag mennyiségének kb. 0.5 egészen legföljebb 3%-a. Ha a termé­ket vulkanizálni akarjuk, úgy a legelő­nyösebb 2% oxidálószert alkalmazni, míg a gyakorlat részére még használható eredményt nyújtó határok 1.5—3% kö­zött fekszenek. Oxidálószer alatt min­denkor kromátot vagy bikromátot, első­sorban káliumbikromátot értünk. Ha a terméket nem kívánjuk vulkani­zálni, úgy irányadó az, hogy lágy vagy kemény terméket kívánunk előállítani. Lágy és nem vulkanizált termékek elő­állítására az oxidálószer mennyiségének az enyvmennyiség 1%-a alatt kell fe­küdnie, pl. kb. 0.5%-ra kell rúgnia, míg 3%-hoz közeledő oxidálóanyag-mennyi­séggel igen kemény anyagokat nyerünk. A fényerősség szabályozását két té­nyező befolyásolja, nevezetesen az oxidáló szer használt mennyisége és a későbbi vulkanizálás, ill. ennek elmara­dása. A vulkanizálandó termékeknél a fény­hatás kizárása kevésbbé szükséges, mint a vulkanizálás nélkül földolgozandóknál, azonban az előbbi esetben is enyhített, szétszórt fény előnyösebb, míg a nem vulkanizálandó termékeknél csekély mennyiségű oxidálószerek használata, kor ugyan elegendő a fény enyhítése, de nagyobb mennyiségű oxidálószerek al­kalmazása esetén, vagyis, ha kemény termékeket akarunk elérni, úgy a fényt teljesen ki kell zárnunk, mert különben a termék rideggé válik. Habár a leírt eljárással előállított ter­mékeket önmagukban, tehát kén adago­lása nélkül is vulkanizálhatjuk, jobb mi­nőségű vulkanizált terméket kapunk, ha bizonyos százalékmennyiségű kaucsukot adagolunk és a keveréket kén hozzáadá­sával vulkanizáljuk. A további tényezők, amelyekkel a ter­méket még javítani tudtuk, amelyeknek betartása azonban jó termék előállítása szempontjából nem okvetlenül szükséges, a következők: 1. A legjobb eredményt érjiik el, ha enyvanyag gyanánt glutinokat, nem pe­dig kondrinokat használunk. 2. Ha az alkalmazott glicerin viszkozi­tását megfelelő anyagok hozzáadásával fokozzuk, melyeknek azonban nem sza­bad higroszkopikusoknalc lenniök. Ezen utóbbi követelmény oka a későbbiekből tűnik ki. Ily adalékok gyanánt különféle cukorfaj ok, pl. saccharose vagy dextrose, cukortartalmú szörpök, gummi arabi­kum, dextrin stb. alkalmasak. 3. Töltőanyag gyanánt nem tetszőle­ges indifferens anyagot, hanem abszor­beáló képességgel biró anyagokat, pl. kovaföldet használunk. Ezáltal a tömeg kontrakciót szenved, amely a terméket javítja. 4. A legjobb eredményt érjük el, ha a tömeg az oxidáció alatt nem savanyú re­akciót mutat, hanem célszerűen inkább alkalikus reakciójú. Ez utóbbit borax adagolásával érjük el, mely anyag ezen­kívül még azon előnnyel is jár, hogy egy­szersmind gyengén fertőtlenítő hatású. Ez utóbbi célból még kevés fenolt vagy hasonló anyagot adagolhatunk. 5. Némely esetben ajánlatos a levegőt az oxidáció közben kizárni és a használt anyagokat, különösen az abszorbeáló in­differens töltőanyagot légmentessé tenni-Ezáltal elkerüljük az időelőtti oxidációt, mely a terméket kedvezőtlenül befolyá­solná. 6. Előnyös a tömeget az oxidáció köz­ben úgy fölhevíteni, pl. 30—50° C-ra, hogy úgy a fölöslegben jelenlévő, mint a reakció közben képződő víz elpárologjon. Erre vonatkozik a 2. alatt említett köve­telmény, hogy a glicerin viszkozitását fokozó esetleges adalékoknak nem szabad higroszkopikusoknak lenniök. Azonban ismételten ki kell emelnünk, hogy az 1—6. alatt fölemlített föltételek mellőzésével is jól hasznáható terméket nyerhetünk úgy, hogy ezen föltételeket csupán a magában véve is jó terméket

Next

/
Oldalképek
Tartalom