73394. lajstromszámú szabadalom • Eljárás kaucsukpótló anyag előállítására

— 2 kromát) és enyvanyag mennyiségeinek viszonyát illeti, úgy azt találtuk, hogy az oxidálószer mennyisége nem lehet több mint az enyvanyag mennyiségének kb. 0.5 egészen legföljebb 3%-a. Ha a terméket vulkanizálni akarjuk, úgy a legelőnyösebb 2% oxidálószert alkalmazni, míg a gyakorlat részére még használható eredményt nyújtó határok 1.5—3% között fekszenek. Oxidálószer alatt mindenkor kromátot vagy bikromátot, elsősorban káliumbikromátot értünk. Ha a terméket nem kívánjuk vulkanizálni, úgy irányadó az, hogy lágy vagy kemény terméket kívánunk előállítani. Lágy és nem vulkanizált termékek előállítására az oxidálószer mennyiségének az enyvmennyiség 1%-a alatt kell feküdnie, pl. kb. 0.5%-ra kell rúgnia, míg 3%-hoz közeledő oxidálóanyag-mennyiséggel igen kemény anyagokat nyerünk. A fényerősség szabályozását két tényező befolyásolja, nevezetesen az oxidáló szer használt mennyisége és a későbbi vulkanizálás, ill. ennek elmaradása. A vulkanizálandó termékeknél a fényhatás kizárása kevésbbé szükséges, mint a vulkanizálás nélkül földolgozandóknál, azonban az előbbi esetben is enyhített, szétszórt fény előnyösebb, míg a nem vulkanizálandó termékeknél csekély mennyiségű oxidálószerek használata, kor ugyan elegendő a fény enyhítése, de nagyobb mennyiségű oxidálószerek alkalmazása esetén, vagyis, ha kemény termékeket akarunk elérni, úgy a fényt teljesen ki kell zárnunk, mert különben a termék rideggé válik. Habár a leírt eljárással előállított termékeket önmagukban, tehát kén adagolása nélkül is vulkanizálhatjuk, jobb minőségű vulkanizált terméket kapunk, ha bizonyos százalékmennyiségű kaucsukot adagolunk és a keveréket kén hozzáadásával vulkanizáljuk. A további tényezők, amelyekkel a terméket még javítani tudtuk, amelyeknek betartása azonban jó termék előállítása szempontjából nem okvetlenül szükséges, a következők: 1. A legjobb eredményt érjiik el, ha enyvanyag gyanánt glutinokat, nem pedig kondrinokat használunk. 2. Ha az alkalmazott glicerin viszkozitását megfelelő anyagok hozzáadásával fokozzuk, melyeknek azonban nem szabad higroszkopikusoknalc lenniök. Ezen utóbbi követelmény oka a későbbiekből tűnik ki. Ily adalékok gyanánt különféle cukorfaj ok, pl. saccharose vagy dextrose, cukortartalmú szörpök, gummi arabikum, dextrin stb. alkalmasak. 3. Töltőanyag gyanánt nem tetszőleges indifferens anyagot, hanem abszorbeáló képességgel biró anyagokat, pl. kovaföldet használunk. Ezáltal a tömeg kontrakciót szenved, amely a terméket javítja. 4. A legjobb eredményt érjük el, ha a tömeg az oxidáció alatt nem savanyú reakciót mutat, hanem célszerűen inkább alkalikus reakciójú. Ez utóbbit borax adagolásával érjük el, mely anyag ezenkívül még azon előnnyel is jár, hogy egyszersmind gyengén fertőtlenítő hatású. Ez utóbbi célból még kevés fenolt vagy hasonló anyagot adagolhatunk. 5. Némely esetben ajánlatos a levegőt az oxidáció közben kizárni és a használt anyagokat, különösen az abszorbeáló indifferens töltőanyagot légmentessé tenni-Ezáltal elkerüljük az időelőtti oxidációt, mely a terméket kedvezőtlenül befolyásolná. 6. Előnyös a tömeget az oxidáció közben úgy fölhevíteni, pl. 30—50° C-ra, hogy úgy a fölöslegben jelenlévő, mint a reakció közben képződő víz elpárologjon. Erre vonatkozik a 2. alatt említett követelmény, hogy a glicerin viszkozitását fokozó esetleges adalékoknak nem szabad higroszkopikusoknak lenniök. Azonban ismételten ki kell emelnünk, hogy az 1—6. alatt fölemlített föltételek mellőzésével is jól hasznáható terméket nyerhetünk úgy, hogy ezen föltételeket csupán a magában véve is jó terméket