73361. lajstromszámú szabadalom • Készülék, különösen kis szögsebességek mérésére

számára csak egyetlen állást eredményez, amely az adott föltételeket kielégíti. Sebességváltoztatásnál a közvetítődarab is mozgásra kényszerül, azonban a járulékos sebességeknek elosztása azon attól függ, amelyen a beállító pontot keressük. Ezzel ellentétben az óraműnek a tárcsa tengelye körül forgó póluskaron középdarab gyanánt való alkalmazása által a beállítási hely pontból körvonallá bővül. A horonyvezetek alkalmazása folytán ezen eddig meghatározatlan rendszerből (a közvetítődarab folytonos differenciális forgása lehetséges) Jiatározott rendszer válik. 2. A görgőnek és a tárcsának érintkezési pontjukban összeeső független kerületi sebességei önműködően olyként adódnak össze, hogy különbségük a poiuskar lengésének sebességét adja. Vagy pedig a differenciálT számítás elvei szerint a póluskar szögsebessége a tárcsa szöggyorsulásával egyenlő-Mivel a radiális sebességeknek zavaró komponense nem járul hozzá, úgy a póluskar lengései mihamar lecsillapodnak úgy, hogy a beállítás igen stabil. 3. A horony vezeték folytán elért oldaleltolásnak, amelyet a görgő tartója végez, csak a tárcsa és a görgő kerületi sebességeinek különbségétől függő sebessége van-Mivel tehát független, tangenciális sebesség sincs j,elen, a görgőkoszorúnak differenciális működtetése folytán nem keletkezik állandó súrlódási veszteség. 4. A horony vezeték az ismert csuklós vezetékekkel szemben a következő előnyöket nyújtja: a) A beállítást eszközlő erőforrás állandóan egy síkban fekszik a beállítási iránnyal és a beállítási ponttal, miáltal a lehető legkönynyebb járást érjük el, mert súrlódási és tehetetlenségi ellenállást adó térbeli emelőkarrendszer nincs. b) Elkerültetik a csuklós horonyvezetéknek azon hátránya, hogy a föllépő beállítási sebességek az excentrikus vezetés folytán járulékos sebességeknek oly elosztását eredményezik, amely a beállítást lassítja és a stabilitást rontja. c) Nem szükséges a csuklós vezetőgörbe egyes darabjait körivekkel helyettesíteni, ami hibával jár. 5. Az óramű járására a póluskarnak csupán differenciális forgatónyomatékai hatnak gátlólag, amelyeket már az óramű rúgójának ereje képes legyőzni, anélkül, hogy az óra járása szenvedne. 6. A csúszó súrlódást gördülő súrlódás pótolja. 7. Mint már említettük a póluskart a vezetőhorony úgy forgatja, hogy a poluskarnak pozitív vagy negatív kilengési szöge > önműködően adja meg a tetszőleges értelmű keresett szögsebesség logaritmusát. Ha tehát a póluskarral mutatót kapcsolunk, úgy ez logaritmikus beosztáson, a valóságos szögsebességet vagy pedig beállítása szerint a szögsebességLek állandó többszörösét adja meg. A mutatónak ezen beosztással való együttműködése a számolóléc két szemben fekvő logaritmikus beosztására emlékeztet, természetesen azzal a különbséggel, hogy a logarléc egyik logaritmikus beosztását a póluskarra erősített mutató kilengése helyettesíti. További tisztán szerkezeti különbség áll abban, hogy azon beosztás, amely fölött a mutató jár, a póluskar kilengésének megfelelően koraiakban görbítendő. A logarléccel két tényező szorzatát vagy két értékhányadosát közvetetlenül olvassuk le. A találmány tárgyának műszaki alkalmazásában a skála háromféleképen rendezhető el. I. A skála egyszer és mindenkorra szilárdan van megerősítve, mint az alább leírt és a rajzban föltüntetett példaképem megoldásnál. II. A skála a készülék főtengelye körül forgatható tárcsán, a skálatárcsán, van alkalmazva, melyet azután azonban szilárdan állítunk be. III. A skála forgása állandóan változik, a II. esetben jelzett állandóan forgó tárcsa szerint. Az első esetben a szögsebesség tényezője egy állandó. A második esetben a szögsebesség tényezője paraméter szerepét játssza^ A harmadik esetben a tényező változó.