73351. lajstromszámú szabadalom • Hőakkumulátor
tűi, mely célszerűen az ellen áramlás elve szerint dolgozik, hogy azután az (Lj) vezetéken át visszanyomja azt a (K) tartályba Az (Lj) csővezeték a (K) tartályba oly mélyen torkol bej, hogy a cső torkolata fölött lévő tér éppen telve van, amikor a tartály egész tartalma föl van melegítve. A hideg folyadék pl. az (a-a) vonalon áll, a fölmelegített folyadék ellenben csaknem az egész tartályt megtölti. A tartály fönt egy (V) szeleppel van fölszerelve, melyen keresztül levegő bocsátható be- és ki. Ha a folyadék olyan, ho^y a levegő oxidálja azt, akkor, levegő helyett, valamely alkalmas indifferens gáz használható. Az (Lj.') (L,) vezetékeken keresztüláramló folyadékmennyiségét szelep segélyével, vagy más módon úgy szabályozzuk, hogy a tartályba beáramló folyadék hőt'oka folytonosan állandó maradjon.' 1 Minthogy a meleg folyadék jóval kisebb ! fajsúlyú, mint a hideg, ezért előbbi az utóbbi fölé rakódik, miközben élesen elválasztott (b-b) fölület keletkezik, mely (anélkül,", hogy a meleg és hideg folyadék összekeveredhetnék) a töltés közben lefelé száll. A tartály megtöltése akkor fejeződött be, ha a (b-b) vonal eléri a tartály fenekét. Ekkor az egész tartály meleg folyadékkal van telve. Természetesen úgy is történhetik a hőelraktározó megtöltése, hogy a folyadék az (L/) (IV) vezetékben többször és gyorsabban cirkulál, úgy hogy a tartály egész i tartalma cs sk több cirkuláció után van kel- ! Iően fölmelegítve. Abban az esetben, ha olajat, vagy más effélét használunk, a tartálymegtöltésére, ily módon igen nagy, kb. 300—400° C, sőt még ennél is nagyobb hőfokot élhetünk el annélkiil. hogy a nyomást Uttenesen kellenenövelni az atmoszferikuson túl. Sóoldatok, vagy bizonyos savak használata esetén ellenben, a legtöbb esetben, csekély túlnyomást fog kelleni használni. Folyadék gyanánt olyan anyagot is használhatunk, mely a közönséges szobahőmérsékletnél szilárd halmazállapotú, pl. bizonyos zsirok, vagy effélék, csak gondoskodnunk kell ekkor olyan berendezésekről, melyek ' segélyével ezt az anyagot, a használatbavétel előtt, fölolvaszthatjuk. E célra pl. a csővezetékeket gőzköpennyel, vagy effélével burkoljuk körül és a (K) tartályon egy (R) gőzcsővet vezetünk, keresztül, mely annak tartalmát fölolvasztja. A (K) tartály alkotja a hőelraktározó akkumulátort és a gőz fejlesztése ezzel a meleggel pl. a következő módon történhetik: A (K) tartály legmagasabb pontjából, vagy az (hL ") vezetékből a fölmelegített folyadékot egy (La 'j cső vezeti előbb egy (0) túlhevítő tartályban, azután egy (SJ csőkígyón át, mely egy (A) gőzfejlesztőben van elrendezve, tovább egy (Sa ) csőkígyón át, mely egy (F) előmelegítőben foglal helyet, • végül pedig: egy (P2 ) szivattyún és egy (Ls ") vezetékeken, át vissza a (K) tartályba. A gőzfejlesztésre való tápvíz a (Ps ) szivattyún ós az (IV) vezetéken át jut be az (F) előmelegíiőbe, itt célszerűen az ellenáramlás elve szerint, előmelegedik, azután az (Ls ") vezetéken át az (A) gőzfejlesztőbe jut, melyben gőzzé alakul. Az (L3 ") vezetéken át a fejlesztett, gőz az (X) túlhevítő csőkígyóban, mely az (0) túlhevítőtartályban foglal helyet, túlhevül és az (L,") vezetéken át a fölhasználás helyére jut. • • i A kisütés (melegelvétel) közben a (b-b) vonal a (K) tartályban ismét fölemelkedik és a kisülés be van fejezve, mihelyt ez a vonal a tartály tetejéhez érkezett. Míg az 1. ábrán a hőelraktározó közeget folyadék képezi, addig, a 2. ábra szerint, egy, vagy több (Y) szilárd test pl. fémlemezek, ócskavas," kövek, szén, vagy efféle nyer alkalmazást a (K) tartályban Hogy lehetőleg kis űrtartalmú tartályt kapjunk, a használandó anyag fajsúlyának ós a fajmelegének szorzata lehetőleg nagy kell hogy legyen. Ha viszont kis súlyt akarunk kapni, akkor lehetőleg nagy fajmelegű anyagot kell választani. Az (I) szilárd testek közti hézagot valamely folyadékkal töltjük ki, mely főleg csak hőközvetítő közegként" szolgál. Lehet e célra vagy a fönt említett anyagokat, vagy, bizonyos esetekben könnyen olvadó
