73346. lajstromszámú szabadalom • Futókerékelrendezés mótoros ekéken

Jtteftíelent 1919. évi március bó 19-én. MAGYAR SZABADALMI HIVATAL. m \ I-T \ I I /I I «I N 73346. szám. X/a. OSZTÁLY. Futókerékelrendezés mótoros ekéken. MASCHINEN- UND MOTOBENFABRIK SCHEFFELDT G. M. B. H, CÉG KOBURGBAN. A bejelentés napja 1917 május hó 3-ika. A találmány tárgya oly motoros ekékre vonat­kozik, amelyek elől két nagy hordkerékkel vau­nak fölszerelve, amelyek közül az egyik az utolsó munkamenetnél szántott barázda fenekén fut és ezenkívül hátul futókerékkel vannak ellátva, amely kilendíthe tősége folytán nem csupán kor­mánykerék gyanánt szerepel, hanem magassági helyzetének változtatása folytán a barázda mély­ségét is megszabja. Az ilynemű ösmert mótoros ekéknél az említett futókerék rendesen szánlatlan talajon jár. Ezen talaj azonban az időjárás befo­lyásai folytán többé vagy kevésbbé laza, minek következtében a megkívánt barázdamélységet nem lehet pontosan megtartani, hanem igen gyakran 10 cm.-re is terjedő mélységingadozások lépnek föl. Ilogy ezen, a gazda részéről rendesen hát­ránynak érzett körülményt elkerüljék, már aján­lották, hogy a futókerék a szántás alkalmával elő- v állított legkülsőbb barázda fenekén fusson. Azon­ban a Jutókereket, mivel egyszersmind kormány­kerék gyanánt is szolgál, kerületén késkarimával kell ellátni, hogy az oldalirányú csúszást meg­gátoljuk. Ennélfogva a barázda fenekét a futó­kerék erősen föltúrja. Ugyanezen barázdafeneken kell azonban a legközelebbi munkamenetnél az eke egyik mellső nagy hordkerekének járnia Ez tehát feltúrt laza talajra talál és így nem ritka, hogy az ily szerkezetű ekéknél a nagy hajtó- és hordkerék a földbe túrja magát. A találmány célja ezen hátrányok megszünte­tése a. hátsó futókerék új elrendezése által, mely futókerék egyszersmind kormánykerék gyanánt és a barázda mélységének szabályozására is szol­gál. A találmány szerint ezen futókerék aiz utolsó­előtti ckevas barázdájának fenekén jár és az utolsó és utolsóelőtti ekevas közötti térben van egyszersmind elrendezve, úgy, hogy az utolsóelőtti ekevas barázdájának fenekét, amelyen a futóke­rék jár, csak a futókerék mögött temeti be az utolsó ckevas hatása. Ezzel elérjük, hogy a futó­kerék a barázda fenekén járván, egyenletesen szi­lárd talajt talál és így a megkívánt szántási mély­séget pontosan betarthatjuk, egyszersmind azon­ban az utolsó barázdafenék, amelyen a legköze­lebbi munkamenetkor a nagy hordkerekek egyi­kének kell futnia, sértetlen marad úgy, hogy ezen hajtókerék is sík, egyenletesen szilárd talajon jár és így nem túrhatja be magát a földbe. A találmány tárgyának egy példaképpeni foga­natosítási alakját a mellékelt vázlatos rajz mu­latja fölülnézetben. Az eke szokásos mellső nagy (1., 2.) hajtó- és hordkerekei esetleg magassági irányban beállít­hatók lehetnek. A (3) ekekeret a (4, 5, 6, 7) eke­vasakat hordja a szokásos lépcsős elrendezésben. Az ekevasak száma természetesen lényegtelen a találmány szempontjából. A (8) futókerék alkal­mas módon, úgy van az ekekeretre szerelve, hogy nem csupán közállása, hanem magassága tekinte­tében is beállítható, hogy az ekét kormányozhassa és hogy a szántás mélységének szabályozására szolgáljon. A találmány szerint ezen (8) futókerék

Next

/
Oldalképek
Tartalom