73272. lajstromszámú szabadalom • Fölvobó főleg építési célokra

_ 2 — keret és a fölvonószekrény elül- és a 6. ábra fölülnézete. A fölvonóberendezés két függélyes (a) vezető­sínje célszerűen U-alakú keresztmetszetű és fönt, a kiürítési helyen, az építőállvánnyal ismert mó­don van összekötve. A sínrészek érintkezési 1h> Ivein a kapcsolatot kívül alkalmazott (b) .lapos­vasak létesítik (1. és 4. ábra), melyek az (á) sínek belső oldalába besülyeszt|ett fejű (c) csavarokkal vannak a síneken megerősítve. A kiürítőkeret (1., 3. és 4. ábra) célszerűen szög­vasakból és oldallemezekből van összetéve és az (a) vezetősíneken balról és jobbról két-két (d) csavarral erősíthető ideiglenesen meg (1. és 3. ábra). Az (a) vezetősínek kétoldalán, a kiürítő -kereten belül (e, Z) vasak vannak elrendezve (4. ábra), melyek vezetékekül szolgálnak a keret föl­vagy letolásakar. A keret (f) oldallemezei és a két (a) vezetősín közt annyi hézag van hagyva (4. ábra), hogy a keret föl- vagy letolásakor az (f) oldallemezek akadálytalanul tovahaladhatnak a (b) összekötő laposvasak és ezeknek (c) fölerő­sítő csavarjai fölött. A keret továbbá mindkét oldalon (g) szögvasvezetékkel van ellátva. Azon­kívül még egy keresztben haladó (r) rudat és két (v) kampót hord ez a keret, melyeknek rendelte­tése alább van isimertetve. A fölvonókeret a függélyes (\v) laposvasakból és az (i, k) keresztsínekből áll és mindkét olda­lon három-három (h) csigával vezetődik az (s) sínekben. Az (i) fölső keresztsínen a fölvonódob húzókötele van megerősítve. A (k) alsó kereszt­sínnel az (x) fölvonószekrény két (m) alsó támasz­tója, a középső (h) vezetőcsigák (1) tartócsapjai­pedig annak két (ml) fölső támasztója csuklósan van összekötve. Az (m, ml) támasztók csuklós összeköttetése az (X) fölvonószekrénnyel az (m2, illtetve m3) csuklók segélyével történik, úgy hogy az (x) fölvonószekrény fölvonókerettel a (k, 1, m.3, m2) csuklós parallelogramm útján van összekötve (1. ábra). Az (m) és (ml) támasztók, a (k) kereszt­sínnel, illetve az (1) tartócsapokkal való össze­kötési helyeikren, villaalakúan vannak kiképezve és ezen villáikíkkal a (k) sínre, illetve az (1) tartó­csapokra vannak földugva és azokon (t) sasszö­gekkel biztosítva. Fönt a fölvonókereten, mindkét oldalon, egy-egy (s) rúgó által befolyásolt (n) kilincs van elrendezve egy-egy (o) ütközőemelő­vel, mely kilincsek szállítóeszköznek, fölső hely­zetében, a fölvonókereten eltolás közben való biz­tosítására szolgálnak. Az (o) ütközőemelők, az (n) kilincsektől függetlenül, az (ol) tengelyek kö­rül fölfélé lenghetnek, míg lent az (n) kilincsek (nl) ütközőihez támaszkodnak. A kilincsek lefelé mozgását a fölvonókeret (n2) ütközői határolják (1. ábra). Az (X) fölvoinószekrény (1., 2., 5. és 6. ábra) a fölvonandó anyag (téglák, habarcsládák és effélék) fölvételére szolgál. Ez a szekrény bá­doglemezekből, vagy effélékből van készítve, vagy két elzárható ajtóval és mindkét oldalán egy-egy­(p) vezetőcsigával. A fölvonókeret (n) kilincsei az (X) szekrényt, a (p) vezetőcsigák (q) csapjai­nál fogvatartják (2. és 6. ábra). Az (x) fölvonószekrény helyett fölvonóteknő használható, mely beton, kavics, homok, vagy effélék fölvételére való, vagy pedig fölvonólemez, vagy fölvonócsésze helyezhető be a fölvonókeret­be. E célra csak a (t) sasszögeket kell megoldani és az (n) kilincseket fölemelni, mire az (x) föl­vonószekrényt ki lehet cserélni. A fölvonó működési módja a következő: A fölvonókeretet a beakasztott (x) fölvonószek­rénnyel a 2. ábrán látható helyzetben, drótkötél­lel, melyet fönt ismert módon, kötélcsiga körül vezetünk, kötéldob segélyével, a magaisba fölhúz­zuk. Ha most a (p) vezetőcsigák a kiüritőkeret (g) szögvasvezetékeibe lépnek be, a fölvonókeret (o) emelői egyidejűleg a kiüritőkeret átmenő (r) keresztrúdjába ütköznek és így az (n) kilincseket a (p) vezetőcsdgák (q) csapjának szabadon enge­désére kényszerítik. A (p) csigák most a fölvonó­keret továbbemelkedésekor a kiüritőkeret (g) szögvasvezetékeiben továbbcsúsznak, miközben a (k, i, m3, m2) csuklós parallelogramm a 2. ábrán látható helyzetből az 1. ábrán láthatóba megy át. Az (o) emelők közben lecsúsznak az (r) csapok­ról és egyidejűleg az (n) kilincsekkel együtt ön­súlyuk és az (s) rugók hatása alatt, újból eredeti helyzetűkbe forognak vissza (1. ábra). Ha az (m) és (ml) támaszok most elérték az 1. ábrán lát­ható vízszintes helyzetüket, akkor az (x) fölvonó­szekrény a fölvonókerettől legmesszebbi helyze­tébe befelé van tolódva. A kötéldobot most még kell állítani. Ez a megállítás tetszőleges módon, pl. önműködőlég is történhetik. Miután az (x) fölvonószekrényt kiürítettük, a kötéldob fékjét kissé megeresztjük. Ezáltal a föl­vonókeret önsúlyának hatása alatt lesülyed, úgy hogy az (x) fölvonószekrény a (g) sízögvasvezeté­kekben a nyíl irányában (1. ábra) ismét vissza­tolódik eredeti helyzetébe (2. ábra). A (k, 1, m3, m2) csuklós parallelogramm ekkor az 1. ábjrán látható helyzetből ismét a 2. ábrán láthatóba jön. Az (x) fölvonószekrény (p) vezetőcsigáinak (q) csapjai a fölvonókereten lévő (n) kilincseket föl-

Next

/
Oldalképek
Tartalom