73270. lajstromszámú szabadalom • Ajtókilincs

Megjelent ll»19. évi március lió 10-én. MAGYAR SZABADALMI HIVATAL. SZABADALMI LEÍRÁS 73270. szám. VIH/d. OSZTÁLY. Ajtókilincs. VASS KÁLMÁN LAKATOSÁRŰGYÁROS RUDAPESTEN. , A bejelentés napja 1918 február hó 28-ika. Jelen .találmánynak tárgya oly ajtókilincs, amelynél a tüskével egy darabot képező kanfo­gantyú a nőstényfogantyúval egy lemezből van alakítva. A taiálmánybeli kilincs készítéséhez a tüske vastagságát megközelítő vastagságú oly le­mezt alkalmazunk, amelynek szélessége a fogan­tyú keresztmetszetének magassági méretét adja ki. Mellékelt rajzon a találmány tárgyát tevő ki­lincsnek példaképen vett foganatosítási alakja az 1. ábrán a kivágás pillanatában síkban, a 2. ábrán élére állítva, a 3. ábrán pedig azonométrikus képben látható, a 4. ábrán az 1—3. ábrabeli műveletet követő stádium ugyancsak azonométrikus ábrázolásban, míg az 5. ábrán a már teljesen kész kilincspár, végül a 6—7. ábrákon a kilincshez tartozó kis hasábos hüvelyek vannak föltüntetve. A találmány értelmében a tüske vastagságát megközelítő vastagságú (a) lemezt használunk, amelynek szélessége, a kilincs fogantyú magas­sági méretével egyezik, hossza pedig akkora, hogy mind a tüskével egy darabot alkotó kanfo­gantyú mind pedig a nőstényfogantyú teljesen ki­kerül belőle. Az így méretezett lemezszalagból az­után az 1—3. ábrákon látható módon csákozással vágjuk ki a (b) tüskével egy darabban maradó (c) kanfogantyút és az ettől elkülönülő (d) nőstény­fogantyút. A csákozásnál úgy járunk el, hogy csak a tüske egy része mellett két oldalt az (e) terüle­tek esnek el mint hulladékok (1. ábra). Az (f) nyak­részek figyelembevételével a hulladéknak szánt (e) darabok hosszát úgy választjuk meg, hogy az az előforduló legkisebb ajtóvastagságnál nagyobb ne legyen. Ezzel, valamint azzal a körülménnyel, hogy a (b) tüskének további részét a nőstényfogantyú­nak szánt lemezszalagrészből vágjuk ki és ezzel egyúttal a nőstényfogantyú tövisbefogadó öblét is előállítjuk, elérjük azt, hogy a tüske számára a leg­vékonyabb és a legvastagabb ajtóméretek esetén is egyaránt használható tüskénk és ezt befogadó oly öblünk van, amelybe a tüske mindig beleillik és azt a fölvasaláskor sem levágni, sem reszelni nem szük­séges. Minthogy az alkalmazott lemezszalag vastagsá­gát úgy választottuk meg, hogy az az előállítandó tüske vastagságának feleljen meg, a csákozással a nőstényfogantyú testéből kikerülő tüskerész he­lyén maradó öböl a nőstényfogantyú széles­ségi méretének két oldalán nyitva lesz. Mii­nek lefödésére, illetőleg minden hosszoldalon való eltakarására két oldalt hegesztéssel vagy szögecseléssel egy-egy (g) pántot erősítünk meg, a szimetria kedvéért ugyanis egy-egy (h) pán­tot alkalmazhatunk a kanfogantyú két oldalán is. A fogantyúknak egymás felé néző végein már a csá­kozásánál kiképezett ,(f) nyakrészeiből és a (g), ille­tőleg (h) pántok szabad vegeiből azután a záipajzs rozettanyilásában való ágyazás céljából esziergá­lyozással, vagy kovácsolással hengerded (i) nyakat és a fogantyúknak a zárpajzsokon való megtámasz­kodása céljából (j) gyűrűt vagy peremet képezünk

Next

/
Oldalképek
Tartalom