73264. lajstromszámú szabadalom • Vizmelegítőberendezés gáz- vagy efféle főzőkhöz

csak igen lassan mehet végbe, amiért is a víz felmelegítéséhez igen hosszú időre van szükség. A jelen találmány szerint gyors és egyenletes keringést érünk el azáltal, hogy a víz hozzávezetését közvetítő csőrész nem áll a láng közvetlen behatása alatt, úgy, hogy az csak mérsékelten melegíttetík. Az 1. ábra szerint az (11) hozzávezető cső oldalt az égőtől megfele'ő távolságban vezettetik és pedig egészen a főző túlsó végéig, ahol meg van hajlítva, hogy azután (1) visszavezető vagy fűtőcső gyanánt egész vagy részleges tekervényeken vezettessék el közvetlenül az égő mellett. A hozzávezető cső úgy van elrendezve, hogy annak hossza nagyobb legyen a fűtőcső hosszánál. Ezen elrendezés hatása mármost abban nyilvánul, hogy a víztartlányban és a hozzávezetőcsőben lévő nagyobb hidegvízmennyiség a visszavezetőcső fölhevitelt kisebb és könyebb vízmennyiségére nyomást gyakorol és azt áramlásba hozza. Fv módon folytatólagos vízkörfolyamatot és ezáltal a víznek a tartányban való gyors fölhevítését érjük el. Az (11) hozzávezetőcső helyett a 2. ábra szerint az üregesen kiképzett (20) tűzhelytetőlemez is szolgálhat, amely összeköttetésben áll az (1) visszavezetőcsővel. Ezzel az elrendezéssel tökéletesen ugyanazt a hatást érjük el, mint az előbbivel. Ha a (20) tűzhelytető ürege helyettesíti az (11) hozzávezetőcsövet, akkor a víz annak egyik oldalán lép be, míg annak másik oldala az (1) fűtőcsőhöz csatlakozik. A 3. és 4. ábrán oV elrendezés látható, amely megengedi, hogy a (3, 4) csővégek a víztartály fölső szé'e fölött vezettessenek a föl—\ melegítendő vízbe, anélkül, hogy a víznek nyugodt körfolyamata megzavartatnék. E célból a víztartány fenekéig érő (3, 4) csövek kígyóvá vannak kiképezve és fölfelé görbített végeik egy (9) víztartánnyal állanak kapcsolatban. A két cső egyike (3) éppen csak a (9) tartály fenekéig ér, míg a (4) cső fölső vége a (9) tartány félmagasságáig terjed. A (9) tartiányba betö'tötl víz tehát úgy a fűlőkígyót, mint a (3, 4) csöveket teljesen ki fogja (ölteni. ITogy megakadályozzuk a (3, 4) csövekben fölforrott víznek a (9) tartányban való túlömlésél. szertefecskendezését, a (4) cső fölső vége fölött egy azt betetőző (10) bádog van elrendezve,, amely fölfogja a (4) csőből kibuggyanó vízs'Ugarat. A csövekben forró víz melegét az (5) tartányban lévő víznek adja át. A (3, 4) csöveknek az (1) fűtőkígyóval való összekapcsolása ezen berendezésnél a következő módon történik: Az (1) fűlőkigyó csővégei egy közös, külső csavarmenetekkel ellátott (11) karmantyúba vannak vezetve, mely összeilleszthető egy hasonló, a (3, 4) csöveket fölvevő (12) karmantyúval. Miután a (3, 4) csöveket beillesztettük a (11) karmantyú megfelelő furataiba, a két karmantyút a (13) csavaranyával öszszecsavaroljuk. Ennek az elrendezésnek egy más kiképzése az 5. és 6. ábrán látható. Ennél a csőkapcsolásnál az alsó csövek a (14) öntvénydarabbal vannak összefoglalva, amely a (3, 4) csővégek fölvételére (15) fúratokkal van e'látva. Ez utóbbiakat egy (16) tárcsa foglalja össze és ez a tárcsa a (14) rész megfelelő mélyítésében talál helyet. A (14) öntvénnyel csuklós kapcsolatban áll egy (17) villa, amely (18) szárnyas csavarral leszorítható; ezáltal a (16) tárcsa fészkére leszoríttaíik. Tömítésül emellett ismert módon egy (19) tömítőgyűrűt alkalmazunk. Hogy a leirt szerkezetet használat után ne legyünk kénytelenek minden alkalommal kibontani, a (3, 4) csövekbe egy közös csuklót* iktathatunk be, amely lehetővé teszi, hogy az egész készletet a csukló körüli elforgatás által kiemeljük a viztartányból. Különösen előnyös eh'endezés, amely a víznek zavartalan keringését biztosítja, a 7—9. ábrákon látható. Ennek a célnak elérésére a viz hozzávezetését közvetítő (11) csövet nagyobb keresztszelvénynel látjuk el, mint az részben vagy egészben körülvevő fűlő- vagy visszavezetőcsövet. Hogy még jobban lasstísuk a hozzávezetett víznek a föl-