73260. lajstromszámú szabadalom • Eljárás szigetelőharangok fölerősítésére
Megjelent ll»19. évi március lió 10-én. MAGYAR SZABADALMI HIVATAL. SZABADALMI LEÍRÁS 73260. szám. Vll/g. OSZTÁLYEljárás szigetelő harangok fölerősítésére. KÁBELGYÁR RÉSZVÉNYTÁRSASÁG CÉG POZSONYBAN. A bejelentés napja 1916 december hó 2-ika. A porceilánból, üvegből vagy egveb szigetelő anyagokból készült szigetelő harangoknak a vastartókon való fölerősítésére eddig lényegileg kétféle eljárást alkalmaztak a gyakorlatban. Az egyik eljárás szerint a fölerősítésre cementet, gipszet vagy más efféle, merev összeköttetést létesítő kötőanyagot használnák. Ennek az a hát-i áriya, hogy a kötés merevsége folytán a szigetelő harangok egyes helyeken mechanikailag nagyon igénybe lehetnek véve, ami még ha nem is vezet töréshez1 , átütésre adhat okot. A másik eljárás szerint rugalmas összeköttetés létesítését célozzák és ezt oly módon érik el, hogy' a vastartóra olajjal, rendszerint lenolajjal vagy •lenolajpótlékkal, repceolajjal vagy más növényi olajjal impregnált szövetet, papirost, kócot vagy máseífélét helyeznek és ezután csavarják föl a szigetelő harangot. Ennek az eljárásnak az a hátránya, hogy költséges volta mellett a növényi olajok bomlást szenvednek, megavasodnak és a rövényi olajok szaga a rovarokat magához vonzza, úgy hogy mint erről a gyakorlatban meggyőződhetünk, például a kettős köpenyű telegráf-és telefonszigetelők belső köpenye valóságos gyűjtőhelye a rovaroknak, a hernyók ott gubóznak, a pókok ott tanyáznak és a kellő nagyfokú szigetelést egyenesen lehetetlenné teszik. Minél tovább halad az olajok avasodása, annál fokozottabb mértékben vonzzák azok a rovarokat. Az avasodásnál képződő savak a papíros, szövet, kóc, vagy másefféle rétegeken át a szigetelő fölületére is eljutnak, ezen elterjednek és a nagy frekvenciájú áramok levezetését nagyon elősegítik, sőt nagyobb feszültségeknél a szigetelő átütését is okozhatják. A találmány tárgya a szigetelő harangok megerősítésének második fajára, vagyis rugalmas összeköttetésre vonatkozik és célja a föntebb emelílett hátrányok kiküszöbölése, amit azáltal érünk el, hogy kötőanyagul a növényi olajok helyett a fenolok és a formaldehid vízben oldhatatlan, a szokásos orgános oldószerekben azonban oldható, félig folyós oly közbennső kondenzációs termékeit használjuk föl, amelyek jelentékeny fenolfölösleg mellett még formaldehidszerű alapelemeket is tartalmaznak, minek folytán azok a rovarokat a szigetelőktől távoltartják, káros savak pedig nem képződhetnek. A kötőanyag megfelelő tulajdonságait egyrészt a kondenzációhoz használt alapanyagok megfelelő arányával, másrészt a kondenzáció kellő mértékével érjük el. A kiindulási anyagok kedvező mennyiségaránya azok minőségének megfelelően kísérletileg mindig könnyen megállapítható, de a fenolokat mindig a molekuláris arányt lényegesen túlhaladó mennyiségben alkalmazzuk a formaldehiddel szemben. Példáúl igen jó eredményt érünk el, ha a kondenzáláshoz 70 súlyrész karbólsavat (98—100 százalékos), 10 súlyrész p-krezolt és 50 súlyrész' formaldehidet (40 százalékos használunk. A kondenzációt addig folytatjuk, míg mézszerű konzisztenciájú, vízben oldhatatlan, a szokásos orgános oldószerekben oldható termé-
