73247. lajstromszámú szabadalom • Összerakható szék és asztal

I rudakkal kapcsolható be az alsó (10) csuklórúdba. Világos, hogy a (15) támasztórúd kikapcsolása után a (6) asztallap ráfordítható 6. ábrán látható módon a (2) ülésre, miközben a (10, 11) csuklórúd 6. ábrán látható módon összecsuk lik. Ezen kiviteli alaknál a (3) támla a (2) ülésnek fölfelé nyúló (16) lécéhez van csuklósan hozzáerősítve, miáltal akadálytalanul fordítható át az ülésre befordított asztallapra. Természetesen az asztallapot csak szükség esetében hozzuk használati helyzetébe és ilykép, ha étkezni nem akarunk, a készüléket tisztán mint széket használjuk csak. A 8—11. ábrák szerinti harmadik kiviteli alak az előbbiektől mindenekelőtt abban különbözik, hogy nagyobb kényelem céljából (25) kartámaszokkal is el van látva, melyek előnyösen akként vannak elrendezve, hogy a székülés síkjába, illetve a befordított széktámla hátoldalára lecsappanthalók és a támla fölemelésekor önműködően a használati helyzetbe fordulnak és abban rögzíttetnek. Ezen célból a kartámaszok a föltüntetett módon (24) ágyasatokban forgathatók, melyek még egy további, alább ismertetendő célra szolgálnak; a kartámaszok (26) szabad végei visszafelé, befelé vannak hajlítva, míg a kartám asz ok föltüntetett ágainak a (24) ágyazatokból kinyúló végei kifelé vannak visszahajlítva. Ila a szék '(3) támláját a lefordított helyzetből a használati helyzetbe fölcsapjuk, úgy a támlap a kartámaszokat önműködően a 10. ábrán látható helyzetbe billenti föl, inimellett a támlap és a kartámaszok egymást a használati helyzetben kölcsönösen rögzítik, amennyiben a támlap legszélső helyzetében a kartámaszok (26) végeire támaszkodik és egyúttal, mint a' 8. ábrán látható, a kartámaszok befelé való visszafordulását meggátoLja. A kartámaszoknak kifelé való leesését a föntemlített kifelé visszahajlított végek gátolják meg azáltal, hogy a 10. ábrán látható módon a (24) ágyazatok függélyes részeihez ütköznek. Ezen foganatosítási alaknál a (6) aszitaillap és a szék közötti összeköttetésre oly (7) tartók szolgálnak, melyek alsó végükön a (2) székülésen a (31) csukló körül forgathatók, fölső végükön pedig két (27) füllel vannak ellátva, amelyek közé a (6) asztallap megfelelő (28) füle illeszthető, mimelletl a (27) és (28) füleken a (29) csap illeszthető át, mely ezenfölül biztosabb vezetés, illetve tartás céljából a (6) asztallap rövidebb (30) fülén is átjár. A (6) asztallap és a (7) karok összeköttetése tehát csuklópánt módjára történik, míg az összeköttetésnek a szerkezet összerakásához szükséges oldása akként történik, hogy a (29) csapot a 12. ábrán látható nyíl irányában jobbra toljuk, amikor is a (7) karok fölszabadulnak és a 11. ábrán látható vízszintes helyzetbe forgathatók le, melyben azok a föntemlített (24) ágyazatok (33) vízszintes toldataira (10. ábra) fekszenek föl, míg az ugyancsak fölszabadult (6) asztallapot a 11. ábrán látható módon a lefordított (3) támlára fektetjük, mire a (25) kartámaszokat bocsátjuk le. A (7) karokat a 8. ábrán látható szélső helyzetben a karok meghosszabbított alsó végével együttműködő (32) ütközők (10. ábra) biztosítják. Ezen foganatosítási alaknál továbbá az (5) széklábak rögzítése a következő szerkezeit segélyével történik: A széklábak a 9. ábrán látható (17) vízszintes tengelyre varnak fölerősítve, melynek végei (18) lapos négyélű toldattal vannak ellátva, amelyek a (2) ülés keretfájára fölerősített, a (18) toldat két egymással szembenfekvő oldalán, a föltüntetett módon fölváltva elrendezett (19) ütközők között foglalnak helyet, úgy hogy ezek a széklábaknak a 8. ábrán látható szélső helyzetből való túlmozgását meggátolják, emellett azonban lehetővé teszik azt, hogy a (17) tengelyt a (18) toldatnál látható nyíl irányában 90 fokkal elforgathassuk, a székláb révén, midőn ez a szerkezel összerakása céljából a (2') üléslap felé beforgatandó. A fölti'mtetett foganatosítási alaknál továbbá a (17) tengely (20) tartóhasábbal van mereven egyesítve, melynek alsó végén (21) kailantyú van alkalmazva, mely a (22) kampóba kapcsolható. Ha a széklábakat a használati helyzetbe beforgatjuk, úgy a (20) hasáb mellső oldalával a széküíés keretfájának belső oldalához ütközik és a bekap-' csdlt kailantyú a széklábak tökéletes rögzítését biztosítja. Az összerakás alkalmával a (21) kallantyúk a (22) kampó alól a szakadozottan föltiintetelt (21') helyzetbe hozzuk és a lábakat a 9. ábrán látható nyíl irányában a (2') üléslap alsó föliiletére forgatjuk, amikor is a négyszögű (18) toldatot a (19) ütközőknek másik (alsó, illetve fölső föiülete fogja közre. A 13. és 14. ábrákon az asztallap fölerősítésének egy további foganatosítási alakja van föltüntetve, mely szerint a (7) karok egyike, fölső végén (35) hasítékkal ellátott fejjel van kiképezve, mely fejnek a hasiték fölső részét határoló része célszerűen le van gömbölyítve. A (35) hasítékkal a (6)'asztallap egyik oldalán fölerősített (34) nyelv hozható kapcsolatba, oly módon, hogy a nyelvnek fölfelé görbített végét az asztallap ferde helyzetében a hasítékba alulról fölfelé beforgat-