73177. lajstromszámú szabadalom • Függesztő- vagy feszítőszigetelő nagyfeszültségű, szabadba való vezetésekhez
.nesjelent 1919. évi február hó 287-én. MAGYAR SZABADALMI HIVATAL. SZABADALMI LEÍRÁS 73177. szám. Víl g OSZTÁLY. Függesztő vagy feszítő szigetelő nagyfeszültségű légvezetékekhez. ALLGEMEINE ELEKTRICITÁTS-GESELLSCHAFT CÉG BERLINBEN. A bejelentés napja 1917 augusztus hó 24-ike. Elsőbbsége 1916 áprili* hó 11-ike. Nagyfeszültségű szabadvezetékek támasztó- és függesztő szigetelőit eddig rendszerint úgy szerkesztették, hogy a használt szigetelőanyag lehetőleg csak nyomásra vétessék igénybe. A rendes kivitel olyan, hogy a szigetelőanyagot a függesztőeszközök az egyik oldalon fémből való süveggel vagy gyűrűvel fogják meg, mely a szigetelő fejét veszi körül, míg a másik oldalon a szigetelő üregébe nyelv vagy efféle van beágyazva. Az úgynevezett láncszigetelőknéi is a két függesztőelem a szigetelőanyag belsejébe nyúlik. Jellemző, hogy mindezen kiviteleknél a szikra kúszási vagy megkerülő útja tetemesen nagyob mint ai közvetlen átütési út. Ha ilyen szigetelőket pl. olajban rendezünk el, akkor ezek hamarabb ütnek át közvetlenül, mint kerülő úton. Ez annak a jele, hogy a porcelláncsésze átütőszilárdsága kisebb, mint az azt körülvevő olajrétegé. Tapasztalat szerint azonban, egyébként egészen hibátlan szigetelők is, bizonyos körülmények között a levegőben átütnek és pedig főleg zivatarok alkalmával. A levegő elektromos állapotváltozása és nyilván a porcelláné is, zivatarok alkalmával, olyan, hogy csaknem éppoly könnyen üttetik át, mint a levegő. Kísérletek igazolták, hogy ennek oka a fellépő egyenáramfeszültségekben rejlik. Repedésbiztos szigetelő szerkesztésére tehát a kísérletek eredménye alapján föltétlenül szükséges, hogy a csészevastagságot nagyobbítsuk, míg az eddig használt, körülmenő átütőút továbbra is elegendő és pedig a közvetlen átütőútnak nem szabad jelentékenyen kisebbnek lennie a levegőn ^»aló körülmenő átütés útjánál. Hogy tehát használható szigetelőket kapjunk,, melyek mindkét szemponttal számot vetnek, föltétlenül szükséges, hogy a függesztő izolátorok eddig szokásos alakjától eltérjünk. Föl kell hagynunk azzal az elvvel, hogy a szigetelőanyagot csak nyomásra vegyük igénybe és így a találmány értelmében tisztán húzásra igénybevett szigetelőt létesítünk, melynek csészevastagsága megfelelően nagyra van választva és mely egyszersmind a szabadba való vezeték nagy súlyát biztosan hordani képes. A szigetelőanyagot tehát mindkét végén süvegekkel vagy efélékkel fogjuk meg, melyek közt a szigetelőtest szabadon hordó módon van elrendezve. Az anyagnak a szigetelő elkészülte után valómegváltozására és arra való tekintettel, hogy lehetetlen tökéletesen pontos testekel előállítani, a szigetelőtest magvát azonos szilárdságú testnek képezzük ki. Az előállításkor bekövetkező vagy a később bekövetkező meggörbüiés a szigetelőtestet hajiításra veheti igénybe, mely igénybevételekéi azonban a szigetelőtest kiképzése folytán biztosan felvesz és a megengedett igénybevételek túllépését megakadályozza. A mellékelt rajz ilyen szigetelők kél foganatosítási példáját tünteti föl. Az 1. ábrán (1) jelöli a szigetelő testét, melynek pontozott vonalakkal bekeretezett magva hordóalakú, tehát bizonyos nagyságú hajlító igénybevételeknek mindenütt egyenlően ellenálló testként van kiképezve. A hajlító igénybevételek a tapasztalat szerint maximálisan föllépő igénybevételek szerint veendők a számításnál alapul. A
