73088. lajstromszámú szabadalom • Berendezés mozgásban lévő vonatokkal vagy effélékkel való távbeszélésre
kifejtett, a felfogóra vonatkoztatott hatásai egymást kiegyenlítik, ami különös fontosságú akkor, ha egyszerű légvezetéket használunk és az áram visszavezetésére a föld szolgál. Ha a légvezeték két ága helyi viszonyokra való tekintettel különböző hosszú vagy ha a vezetéknek a közelben fekvő vezetékekre gyakorolt indukcióhatása más okokból különböző nagy, akkor a kivánt zavarmentességet azáltal érhetjük el, hogy a leginkább zavaró ágba állandó vagy beállítható ellenállást iktatunk. Ha a közelben fekvő vezetékekre gyakorolt indukcióhatások okozta zavarok alárendelt jelentőségűek, akkor a beiktatott ellenállást a földáramok zavaró hatásának teljes megszüntetésére használhatjuk föl. A mellékelt rajz 1., 11. ábráján a találmány tárgyának néhány kiviteli példája vázlatosan van föltüntetve. Az 1. ábra olyan foganatosítási alakot mutat, melynél a vasúti vonat mentén vezetett külön, egyszerű (A—B) légvezetéket alkalmazunk; a légvezeték (A és B) végpontjai földelve vannak. Az álló távbeszélőállomás a vezeték (C) középpontja és a föld közé van -beiktatva; ez az állomás az (1) átkapcsolóval van fölszerelve, melynek segélyével vagy a (2) erősáramú mikrofont és ennek (3) áramforrását vagy pedig a (4) hallgatót kapcsolhatjuk az áramkörbe. A vonaton levő állomás ismert módon az (5) indukciókerettel van ellátva, melyet célszerűen egy vasúti kocsi tetőzete körül fektetünk. Ez a keret a (6) átkapcsoló útján vagy a (7) erősáramú mikrofonnal és ennek (8) áramforrásával vagy a (9) hallgatóval köthető össze. A légvezeték tehát két egyenlő, egymással párhuzamosan kapcsolt (C—A és C—B) ágra van osztva, melyek a helytálló állomásról két ellentétes irányban indulnak ki, ami által a föntemlített előnyök elérhetőkké válnak. A további ábrákon egyszerűség kedvéért a helytálló állomást vagy az ilyen állomások összességét (D)-vel és a mozgó (a vonaton levő) állomást (E)-vel jelöltük. A 2. ábrán föltüntetett elrendezésnél az álló áramkört részben a közönséges, egyszerű (T—T) távíróvezeték (A—C—B) szakasza és részben a (10—11—12) vezetékszakasz képezi, mely utóbbi célszerűen a pályának a táviróvezetékkel szembefekvő oldalán van alkalmazva és végei a távíróvezeték szembefekvő (A és B) pontjaival vannak összekötve. A szilárd (D) állomás körülbelül a vonal közepén a (C és 11) pontok közé van beiktatva. A (D) állomás ehát egy Wheatstone-f éle híd egyik diagonálisában fekszik; a híd oldalait a (C—B), (B—12-11), (11—10—A) és (A—C) vezetékszakaszok képezik. Ennek folytán az állomáson a távíróáramok nem mennek keresztül, ha az említett hídoldálak ellenállásait megfelelően méretezzük. Hogy e tekintetben szabályozást tegyünk lehetővé, a (11—12) szakaszba a (13) szabályozóellenállás van beiktatva. A 3. ábra a 2. ábra kapcsán leírt elrendezésnek több helytálló (D) állomás esetében való alkalmazását mutatja. Az állomások egv-egy Wheatstone-féle híd diagonálisaiban fekszenek. A 4. ábrán a 2. ábra szerinti elrendezés további változata látható, oly esetek számára, amikor az (A—B) táviróvezeték fölhasznált szakasza a szilárd (D) távbeszélőállomáson az (F) távíróállomást tartalmazza. Az (F) állomás két sorbakapcsolt (14, 14) kondenzátor útján van beiktatva és a (D) távbeszélőállomás a kondenzátorokat összekötő vezeték és a (10—12) vezeték (11) középpontja közé van kapcsolva. Az (A—10) és a (B—12) összeköttetésekbe egy-egy (15) kondenzátor van iktatva. A különböző vezetékszakaszok ellenállásának helyes megválasztása esetében a (D) állomás legalább is gyorsabban váltakozó táviróáramoktól mentes marad. Az 5. ábrán föltüntetett elrendezésnél a (T—T) távíróvezeték távbeszéléshez fölhasznált szakaszának két (A) és (B) végpontja egy-egy (16), illetve (17) kondenzátoron át földdel van összekötve. A távíróvezetékbe az (A és B) végpontokon túl beiktatott (18 és 19) fojtócsévék, valamint a távíró vezetéknek a fojtócsévéken kívül fekvő pontjai