73077. lajstromszámú szabadalom • Galvánelem

— 2 matikus tuskót tartalmaz, mely furattal van ellátva és depolarizáló anyagból van képezve, melyek az elektródarúddal elektromos érintkezésben tartatnak. A találmány értelmében a tuskó hosszában két vagy több részre van osztva és vászonnal vagy egyéb megfelelő anyaggal van körülcsavarva vagy ezen anyagból készült tömlő Vagy zacskóalakú burkolatba van tolva. Az említett részek kötözőmadzaggal vannak összekötve, míg a tuskó furata akként van meghatározva, hogy az elektródarúd a tuskó részeinek a kötözővonallal való összekötése után a tuskóba tolható és abból kihúzható anélkül, hogy ennek alakját befolyásolnék. A találmány értelmében a föntemlített kötözőfonal a polarizáló tuskó részei hosszirányban rögzíthetők és pedig szigetelő véglemezek segélyével, melyek ugyancsak a kötözőmadzag vagy hasonló segélyével a tuskó végeire erősíthetők. A találmány további jellemzői és különlegességei a csatolt rajzok kapcsán, melyek a találmánynak igen célszerű és egyszerű kiviteli példáit'mutatják, vannak ismertetve Az 1. ábra a találmány szerinti elem elektródájának oldalnézete használatra kész állapotban. A 2. ábra ennek föliilnézete. A 3. ábra az elektróda hengeres depolarizáló tuskójának oldalnézete, mely tuskó ezen kivitelben két részből áll. A 4. ábra a S.abra szerinti tuskó fölülnézete.Az ő. ábra a második elektróda rögzítésére való lemez, mely különösen a találmány szerinti nedves elemek számára alkalmas. A 6. ábra a találmány szerint szerkesztett száraz elem függélyes metszete. A 7. ábra pedig a száraz elem fölső véglemezének módosítása keresztmetszetben. A rajzon föltüntetett kiviteli példa szerint az elektróda az (1) szénrúdból áll, melyre a (2) szorítókapocs van föltolva. A szénrúd körkeresztmetszetű és a zacskóelemeknél általánosan használatos szénrúddal megegyezik. Az (1) szénrúd barnakőnek kokszszal vagy kőszénnel való sajtolt keverékéből álló hengeres (3) tuskóba van tolva, aminők a Leclanché-elemek egyes válfajaiban használatosak. Ez a tuskó, mint azt a 3. ábra mutatja, a tengelyéhez képest ferde síkban két (4) és (5) félre van osztva. A tuskó ezen szétosztása a fölszerelés megkönnyítésére szolgál. A hengert ugyanis vászonból vagy egyéb alkalmas anyagból készült (6) burkolattal vesszük körül. A henger részeit használatra kész helyzetben a burkolatba csavarhatjuk vagy pedig a burkolatot előzőleg zacskó vagy tömlő alakjában készíthetjük el, melybe a henger részei betolatnak. Az utóbbi eljárás lényegesen egyszerűsbíthető, amennyiben a hengert a tengelyéhez képest ferdén álló sík mentén szétosztjuk. Ezenfölül a szétosztás által, mint azt a későbbiekben látni fogjuk, a szénrúddal való jobb elektromos érintkezést érünk el. A hengeres alak a tuskó számára a legalkalmasabb, azonban nehézség nélkül prizmatikus alakokkal is helyettesíthető. A (3) tuskó furata valamivel szűkebb vagy egyenlő az (1) rúd átmérőjénél úgy, hogy ha az egész össze van szerelve, akkor a rúd a furatban szorosan eltolható és a tuskó anyagával jó elektromos érintkezésben áll. A (4) és (5) részek tengelyirányú eltolódásának meggátlására azok mindkét végén (7) és (8) lemezek vannak elrendezve, melyek szigetelő anyagból készülnek. Ezen lemezek szélei a henger kerületéből kiállnak és fecskefarkalakú (9) bevágásokkal vannak ellátva. A (7, 8) lemezek a hengerrel egy (10) kötözőmadzag vagy hasonló segélyével egyszerű módon összeerősíttetnek, mely madzagot a véglemezek bevágásaiba fektetjük és így a véglemezeket a hengerhez szorítjuk. Ez a kapcsolat azt az előnyt nyújtja, hogy a tuskó köré úgyszólván hálót képezünk és a tuskó részeinek a 3. ábra szerinti kiképzése esetén ezen részek pontosan a szénrúd köré szoríttatnak. A találmány ezen előnyét még azzal fokozhatjuk, hogy a (9) kivágásokat úgy alakítjuk, hogy azok (11) fenekei a tuskó kerületén belül fekszenek. Kísérletek azt mutatták, hogy mindegyik véglemezben hét (9) kivágással szabályszerű és jól záró hálót állíthatunk elő; a kivágások száma azonban tetszésszerint választható. A kötöző fonalak a tuskó tengelyirányában is feszíthetők a két véglemez között.