73074. lajstromszámú szabadalom • Drótkötél meghatározott drót megtalálására alkalmas végigmenő jellel

Megjelent 208 V>1 í). évi január hó á-én. MAGYAR SZABADALMI HIVATAL. SZABADALMI LEÍRÁS 73074. szám. XII/e. OSZTÁLY. Drótkötél meghatározott drót megtalálására alkalmas végigmenő jellel. FELTEN & GUILLEAUME CARLSWERK A.-G.CÉG CÖLN-MÜLHEIMBEN. A bejelentés napja 1917 február hó 14-ike. Drótkötelek (szállítókötelek) általában összefont ágakból állnak. Mindegyik ágat egyes drótok alkotják, amelyek koncentrikusan egymás fölött elrendezett rétegekben vannak körülcsavarva. Az ilyen kötélnek elméleti szakadási szilárdsága tehát egyenlő az egyes drótok szakadási szilárdságának összegével. A kötél kopása folytán, főként a külsőbb drótrétegekben, vagyis az ágak födőrétegeiben drótszakadások lépnek föl. Ennek következtében a kötél szakadási szilárdsága kisebb lesz, és pedig látszólag a drótszakadások számának a drótok összes számához való viszonya szerint, ami azon föltevés mellett érvényes, hogy minden drótszakadási hely más-más drótban fekszik, vagyis minden drót csak egy helyen szakadhat el egész hosszúságában. Azonban a valóságos viszonyok mások. A kötélre ható húzás a drótoknak kétszeri összefonása következtében a drótok között olyan súrlódást idéz elő, hogy a drótszakadás helyétől nem nagyon nagy távolságban ugyanaz a drót már ismét oly szilárdan ül a kötélben, mintha egy közelfekvő keresztmetszetében nem volna elszakadva. Ennek eredménye azután az, hogy a szakadás nem tehermentesíti az illető drótot, hanem ez utóbbi a szakadási | helytől csekély távolságban már ismét hordozó, tehát egy másik helyen ismét elszakadhat. Ennek következtében gyakran megfigyelhetjük, hogy miután egy szállítókötelet a hosszán eloszlott nagyszámú drótszakadások miatt leszerelünk és utólagosan megvizsgálunk, azt találjuk, hogy csak elenyészően csekély számú drót volt mindig másmás helyen elszakadva, amiből tévesen nagyszámú elszakadt drótra következtettünk. Ha ezt a tényt kellő időben kifogástalanul meg lehetett volna állapítani, akkor az illető' kötelet nem kellett volna leszerelni és így az ezzel járó költségek és kellemetlenségek is elmaradtak volna. Azt hihetnők, hogy ezen a hátrányon úgy lehetne segíteni, hogy az üzemben levő kötelek biztosságának vizsgálatánál csak az olyan kötélhosszra eső drótszakadásokat számolnók meg, amelyben egy elszakadt drót a tapasztalás szerint már nem hordoz, mert az ilyen dróthosszban- szükséges, hogy a szakadások számának tényleg ugyanolyan számú különböző elszakadt drót feleljen meg. Az ilyen vizsgáló eljárást azonban a vele kapcsolatos nagy felelősség következtében a legtöbb felelős hely túlbizonytalannak tartja. A valóságban ennek folytán a drótszakadásokat sokkal nagyobb kötélhosszakon szá-