73021. lajstromszámú szabadalom • Szárítókészülék
tömlő ós a (23) üvegeső útján egy második (24) gumitömlő közvetítésével a nyitott (25) higanymanométerrel van öaszekötve, mely célra itt egy "Woulff-féle palack van alkalmazva. A görbített (17) csőhöz egy hosszabb (26) gumicső van csatolva, melyhez a (27) üvegcső csatlakozik. A (14) vezeték áthajlított vége szintén egy (28) gumicső útján egy hossíú (29) üvegcsővel van összekötve. E«en utóbbi cső rézsútosan levágott végével a részben higannyal megtöltött (30) üveghenger fenekére támaszkodik.A (19, 22,26,28) gumitömlőkön (31, 32, 33, 34) szorítócsavarocskák vannak alkalmazva, hogy ezen tömlőket jól meg lehessen szorítani. Hogy a levegőt, mely a (3) csövön át az (1) cső által képezett szárítótérbe belép, kényszerítsük, hogy az (1) cső melegített fala mentén áramoljék és ezzel ezen levegő jó fölhevítését érjük el, a (3) cső fölső végéig az (1) csőbe egy kis (35) tartály van beeresztve, melynek átmérője csak valamivel kisebb, mint az (1) csőé. Ezen kis tartály fölött az (1) csőben a (36) váz van alkalmazva, mely a (28) zsinórra van fölfüggesztve, mely két korongot fog át és súlylyal van terhelve úgy, hogy ezen váz az (1) csőben fölemelhető és lebocsátható. A kis (35) tartály a (36) vázzal egy egészet is képelhet. A (36) vázban a (39) méróserpenyők vagy szekrények egymás fölé vannak állítva, mindegyik a váz egy (40) tömítőlemezkéjéu van megerősítve, amelynek átmérője valamivel kisebb, mint a szárítótéré. Minden egyes mérőszekrény fölött továbbá egy (41) tömítőlemezke van alkalmazva, mely a szárítótér falához csatlakozik és csak ép a mérőszekrényben lévő anyag fölött van nyílással ellátva. A váz fölső oldalán szintén oly tömítőlemezke van alkalmazva, mint amilyenek a (40) lemezkék és ezen lemezkén a fölfüggesztéshez egy kampócska van megerősítve. Tömítőlemezkét alkalmazunk, hogy megakadályozzuk, hogy a thermométer a fölső mérőszekrényben lévő anyagot érintse. A mérőszekrény alsó oldala, amennyire csak lehetséges, a meleg gázokkal szemben megvédetik és a levegő csak szárítandó anyagot súrolja. A meleg levegő az anyag fölött elhaladva vízgőzt vesz föl és lehűl. A levegőnek a szárítandó anyag fölött való elhaladása a kiszárítás sebességét növeli és a keményítő elcsirizesedésének elejét veszi. A rajzban bemutatott készülék 100 C foknál valamivel nagyobb pl. 105 C foknál dolgozik, ahogy az leginkább szokásos. A (30) higanytartály részben meg van töltve. A (31, 32, 34) szorító csavarocskák oliva vannak, a (33) csavarocska meg van húzva. A készülék alá mérsékelt lángot helyezünk. A (2) csőben lévő víz csakhamar forrásba jön és gőz képződik. Ezen gőz az (1) és (2) csövek közöttt lévő térben foglalt levegőt kiűzi, mely a (21) légtartályban, a (14) vezetékben és a Woulff-féle (25) palackban összenyomatik. A manométertérben lévő higany lassan emelkedik, bizonyos magasságban pedig, mely a (30) tartályban lévő higanyoszlopnak felel meg, megállapodik. 4. nyomás nem emelkedhetik, mert akkor a levegő eltávozna, amennyiben a (30) tartályban lévő higanyba szállna föl. Amint az (1) és (2) csövek között lévő térben a hűtőtér alatt a levegő teljesen el van űzve, illetve ezen tér teljesen gőzzé van telve, a gőz a (12) kavicsdarabekkal megtöltött hűtőtérben mindinkább kondenzálódik és a levegő nem nyomatik tovább össze. Végül tehát egyensúlyállapot áll be, mimellett a nyomás állandó marad és a még fejlődő gőz folytonosan kondenzáltatik. Természetesen gondoskodni kell arról, hogy a hűtés elegendő nagy legyen, hogy a gőzképződés ne haladjon gyorsabban előre, mint a kondenzálás, ami elegendő nagyságú hűtőfölület, a gőz túlgyors fölemelkedésének (a kavicsok áltat való) megszabályozása és nem túlnagy hevítés (kis láng) által könnyen érhető el. Minthogy a túlnyomás állandó marad (15 cm. higanynyomás), a hőmérséklet is állandó marad és 105 C fokra áll be. Mint a rajzban jeleztük, az (1) cső meglehetősen magas úgy, hogy benne fölmelegítése után oly nagy természetes huzam gerjesztetik, hogy a levegő önműködően beszívatik és a szárító térbe fölemelkedik.
