73008. lajstromszámú szabadalom • Regenerátoros gázkemence lángosztással

hetjük el ama lángiveknek, amelyek a jelen találmány szerint a lángivek függélyes helyzete által alkalmazhatók. Ahhan az esetben, ha, mint ezt ajánlották, bárom vízszintesen elrendezett nyílást használunk, amidőn mindegyik láng a két szélső nyílásból a középsőbe, vagy pedig a középső nyílásból a két szélsőbe csapó két lángívből áll, ekkor a lángoknak csupán egyharmad része rendezhető el, mely a függélyes elhelyezést megengedi. Ezekkel a kemencékkel tehát azokra az előnyökre nem tehetünk szert, amelyek a találmány eszméje szerint a sok függélyesen álló lángívből származnak. Ismeretes továbbá, hogy a levegőt ós a gázt legjobban úgy keverjük, hogy a sűrűbb gázt a ritkább fölött bocsátjuk a kemencébe, úgy hogy ily módon a ritkább gáz a sűrűn áthatol. A lángivek vízszintes helyzetében a lángosztás alapelvét és a láng rossz beállítását föltételezve igen gyorsan vízszintes divergencia lép föl a két lánggáz között, ami a keverést egyszersmindenkorra lehetetlenné tészi. Függélyes helyzet esetén azonban vízszintes divergencia nem léphet föl sohasem; a függélyes divergenciának azonban előbb vagy utóbb ki kell egyenlítődnie, minthogy a gázoknak mindig egymás fölött, illetve egymás alatt kell maradniok. A függélyes elrendezéssel végül a kemencében a hőelosztást egészen pontosan beállíthatjuk. E tekintetben mindig az a fontos, hogy a láng főrésze az ajtók mentén áramoljék, hogy az ajtókon elvesző hőt állandóan pótolják. Világos már most, hogy a lángivek vízszintes elrendezésében ez ivek mindenkori helyzetének megfelelően, a lángok vagy az oldalsó kihúzó ajtók felé vannak irányítva, vagy pedig ezektől elszoríttatnak. A lángivek vízszintes helyzetében végül a láng átváltásával együtt az a pont is megváltozik, amelyen az egyenlő irányú láng a lángívből leágazik úgy, hogy ennek megfelelően az egyforma irányú láng helyzete is a kemencén belül a lángív minden átváltásakor megváltozik. A lángív függélyes elrendezése esetén az a hely, amelyen az egyenlő irányú láng elágazik, valószínűleg az átváltáskor nem marad tökéletesen egy ponton. Ez a körülmény azonban a kemencében az egyenlő irányú láng helyzetét nem befolyásolja, mert itt az elágazás helyefüggélyes síkban vándorol ide-oda; az egyenlőirányú lángnak tehát, a vízszintes lángívhelyzette! ellentétben mindig ugyanabban a* függélyes síkban kell maradnia, A leágazási hely helyzetében való változás ebben a függélyes síkban az egyforma irányú lángra, ható légvonat folytán csupán közvetlenül a leágazás helye mögött hat a lángra. Itt azonban a láng leágazásának magassága a. fűtőhatásra befolyást nem gyakorol. Ebből az következik, hogy a leírt hátrányok csupán akkor küszöbölhetők ki, ha> lehetőleg sok lángot alkalmazunk, amelyek, egyúttal függélyes lángiveket alkotnak. A csatolt rajzok a találmány egynehány kiviteli alakját szemléltetik. Az 1. és a 2. ábrán függélyes hosszmetszetben és alaprajzon a találmánynak megfelelő keskeny kemence van föltüntetve. A gáz elosztási csatornáit (G)-vel, a levegő elosztási csatornáit pedig (L) betűvel jelöltük, amely csatornák a megfelelő hőtárolókból vezetnek a hozzá való lángzókhoz. Ezeket a csatornákat adott esetben mindjárt hőtárolók gyanánt is képezhetjük ki. (A) betűvel a hegesztő, vagy guritó tűzhelyet, (B) betűvel pedig a lökő tűzhelyet1 jelöltük. Az itt föltüntetett keskeny kemencénél három pár lángzó elegendő; szélesebb kemencék esetén e számot megfelelően növelnünk kell. A lángok útját nyilakkal jelöltük. Minden egyes lángzópár előtt a visszatérő láng által függélyes síkban haladó lángív képződik, melynek tetőpontjától az egyes lökőtűzhelylángok leágazódnak. Ez a három tűzhelyláng azonban a közöttük lévőkis távolság végett úgy hat, mint egy egységes láng úgy, hogy a hevítendő anyag nem he vitte tik csíkokban. A 3., 4., 5. és 6. ábrán további kemencéket látunk, amelyek lángívei épp úgyv mint az 1. és 2. ábra esetén függélyes síkban haladnak. A 7—10. ábra szerinti kiviteli alakokban: közel függélyesen álló lángiveket kapunk;