72996. lajstromszámú szabadalom • Központosító esztergatok

ellenkező helyzetben, azaz egy munka- | darabnak belülről kifelé való megszórí- j fására; a j 4. ábra hosszmetszete és az 5. ábra előlnézet egy szorítóbetétnek, amely kissé másképen van kiképezve, mint a fönti foganatosítási példában; a 6. és 7. ábrák hosszmetszetben mutatják a feszítőbetéteknek két másik foganatosítási példáit. Az (a) bütyöktárcsa lazán forgathatóan ül a központosító tok (n) agyán; a tárcsa hajtására a vele szilárdan összekötött (t) csavarkerék és egy, az utóbbival érintkezésben álló (s) csiga szolgál. A bütyöktárcsa mellső oldalán elrendezett három (b) bütyök köríveket képez, amelyeknek (z) középpontjai a tok középtengelyén kívül vannak, de attól valamennyien egyenlő és pedig olyan távolságban fekszenek, hogy a bütykök a (d) feszítőbetéteknek gyakorlatilag elegendő eltolását képesek eszközölni. Mindegyik feszítőbetét hátsó oldalán több (q) kivágással, a föltüntetett példában két ilyen kivágással van ellátva, amelyeknek egyikébe vagy másikába a kerek (p) tárcsa helyezhető be, amely utóbbi egy (b) bütyök fölvételére szolgáló horonnyal van ellátva, mely ugyanolyan görbülettel bir, mint a bütyök. Ez az elrendezés lehetővé teszi a feszítőbetétek átállítását, mert a szerint, amint a (p) tárcsát a belső vagy külső (q) kivágásba helyezzük be, a feszítőbetéteknek bizonyos befogófölülete a tok középtengelyetői nagyobb vagy kisebb távolságban van, ennek folytán az övnek azon határai, amelyeken belül egy feszítőbetét a bütyöktárcsa útján való hajtásnál eltolódik, beállíthatók. A (d) feszítőbetéteknek sugárirányú eltolódásánál a (p) tárcsák azokban kissé elfordulnak és hornyaiknak görbülete magától beállítódik a (b) bütyök görbületére; a hornyok tehát egész kiterjedésükben és a feszítőbetétek minden helyzetében hozzásimulnak a (b) bütykökhöz. Az 1., 2. és 3. ábra szerinti foganatosítási példánál a (b) bütykök keresztmetszetben csonka ékalakúak; ennek megfelelőleg a (p) tárcsa hornyai talpukon kissé szűkebbek, mint a tárcsának fiz (a) bütyötárcsa felé fordított fölületén. A (p) tárcsákat a feszítőbetétekbe beeresztett (r) rugók a bütyöktárcsához szorítják. Rugók helyett lehet pl. állítócsavarokat is alkalmazni. Mindegyik feszítőbetét számára lehet, amint a 6. ábrán látható, több egymás között koncentrikus bütyköt egy és ugyanazon bütyöktárcsán elrendezni, oly célból, hogy lehetőleg nagy érintkezési fölületeket kapjunk. Ekkor vagy a feszítőbetét (p) tárcsája el van látva több koncentrikus horonnyal a bütykök fölvételére, vagy pedig a 7. ábra szerint, mindegyik feszítőbetétet több (p) tárcsával van fölszerelve, melyeknek mindegyike egy horonnyal bir egy bütyök fölvételére. A (d) feszítőbetétek mindegyik lépcsőfokon el vannak látva egy domború és egy homorú befogófölülettel. Az 1. és 3. ábra szerint mindegyik foknak mindkét befogófölülete ugyanabban a magasságban van. A 2. ábra szerint a homorú befogófölület be van eresztve a domború fölületbe, azaz az utóbbinak vájatát képezi. Ezen elrendezésnek az az előnye, hogy a feszítőbetétek épen úgy használhatók munkadaraboknak sugárirányban való megszorítására kívülről befelé, azoknak az 1. és 2. ábra szerinti helyzetében, valamint 180°-al való megfordítás után, üreges testeknek befogadására és megszorítására belülről kifelé, a 3. ábra szerinti helyzetben. Ugyanez az eset áll fönn természetesen a feszítőbetéteknek a 4. és 5. ábra szerinti kiképzésénél is, ahol mindegyik lépcsőfoknak homorú befogó fölülete a domború befogó fölület előtt, azaz nagyobb lépcső magasságban van, mint az utóbbi. A 4. ábra szerinti feszítőbetétnek kerek (p) tárcsája az (a) bütyöktárcsa bütykének fölvételére szolgáló horonytól elfordított oldalán el van látva, a (d) feszítőbetétbe benyúló vé-