72985. lajstromszámú szabadalom • Vasforgácsszűrő

Megjelent 1918. évi december Itó 7-éu. MAGYAR SZABADALMI HIVATAL. SZABADALMI LEÍRÁS 72985. szám. iv/i. OSZTÁLY. Vasforgács-szűrő. L. & C. STEINMÜLLER CÉG GUMMERSBACHBAN. A bejelentés napja 1917 október hó 2-ika. Elsőbbsége 1916 november hó 4-ike. A vasforgács-szűrők már aránylag rövid idő elteltével veszítenek hatásukból, minek oka abban rejlik, hogy a forgácsok összeszorulnak úgy, hogy a szűrő anyagának áteresztő képessége csökken, illetve áteresztési ellenállása fokozódik; ennek következtében a víz mindinkább fölkeresi a szűrő anyagában már eleve meglevő csatornákat, melyek akként fokozatosan bővíttetnek és krátereket képeznek; mihelyt ez a kraterképződés nagyobb mérveket öltött, a víz már csak aránylag kis fölületekkel jön érintkezésbe úgy, hogy a szűrőnek hatása megfelelően csökken, mivel anyagának csak kis hányada fog hatásra jutni. Ezen kraterképződést még a tápszivattyúknak lökésszerű működése is elősegíti, mert ez a forgácsokat mindig újból és újból fölrázza úgy, hogy ezeket a. gyorsított vízáramok mindig könnyebben és könnyebben lökik félre. Ezen rázásnak egy további hátránya abban áll, hogy a forgácsok még jobban szorulnak egymáshoz azokon a helyeken, amelyeken a víz sebessége csekélyebb, mivel tudvalevőleg minden szemcsés anyag, rázásnál erősen összeáll, mely tünemény az ismert rázó formagépeknél műszaki alkalmazást is talált. A forgácsoknak összerázása és erős egymáshoz szorulása következtében azoknak áteresztési ellenállása növekszik, ami szintén elősegíti a kraterképződést. A tápszivattyúknak lökésszerű működése természetesen a könnyű vasforgácsok táncolását idézi elő, ami a_ forgácsoknak egyenetlen elhelyezkedését vonja maga után. A találmány szerint a forgácsokat hordó fölületek drótszövetből képeztetnek, mely a vizet minden ponton egyenletesen ereszti át. Hogy a forgácsoknak a tápszivattyúk lökései következtében beálló összeállását meggátoljuk, a forgácsokat vékony rétegekben terítjük szét a drótszöveteken, amikor is ezeket külön támasztók segélyével támasztjuk alá, mivel a drótszövetek nem képesek önmagukat szabadon hordani és átlógnának. Ily támasztók gyanánt legcélszerűbben pléhből készült vékony kereteket alkalmazunk, melyeknek alakja tetszőleges lehet ós melyeknek magassága a drótszövetek egymástól való távolságával egyenlő, így lehet pl. megfelelően alacsony hengereket alkalmazni, melyeket egymás mellé állítunk; ezen hengereket, valamint az egymás között megmaradó héza_