72951. lajstromszámú szabadalom • Eljárás a koksznak, mint szobakályhák, tűzhelyk srb. tüzelőanyagának javítására a likacsok betömése által

Mesrielent 1918. évi november hó 21 -én. MAGY. glu KIR SZABADALMI jQff HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 72951. szám. H/a. OSZTÁLY. Eljárás a koksznak, mint szobakályhák, tűzhelyek stb. tüzelőanyagának javítására, a likacsok betömése által. SCHOLLKOHLENGESELLSCHAFT M. B. H. CÉG DÜSSELDORFBAN. A bejelentés napja 1917 augusztus hó 6-ika. Elsőbbsége 1915 julius hó 22-ike. A koksznak különösen a háztartásban tüzelési célokra való alkalmazása azért ütközik akadályokba, mert túlgyorsan fejleszti a meleget é3 ennek folytán túlmagas, a tüzelőberendezést gyorsan tönkretevő hőhatást fejt ki, különösen azért, mert a koksztűz nem szabályozható tetszőlegesen a levegőáramlás fojtása által, úgy mint a széntűz, minthogy a koksztűznek az égéshez mindig nagymennyiségű levegőre van szüksége, különben kialszik. A gyors égés ezenkívül gyakori adagolást és körülményes kezelést is igényel, úgy hogy a kokszhasználat egyébként mutatkozó gazdasági előnyeit ezen hátrányok lerontják. A találmány tárgya oly eljárás, melynek segítségével a koksz olcsó módon annyira megjavítható, hogy hatására nézve majdnem egyenrangúvá lesz a jóminőségű kőszénnel. Az eljárás a következő: A kokszot, melyet előzőleg középnagyságú vagy kis darabokra aprítottunk, folyékony anyagba tesszük, mely vízben eloszlatott, körülbelül 30 rész szénporból és 20 rósz agyagból áll. Ezt az anyagot a koksszal együtt szorgalmasan kavarjuk addig, míg az erősen likacsos koksznak likacsai, melyek ezt az anyagot magukba szívják, a szénpor és agyag keverékével meg nem teltek. A darabok nagysága szerint a koksz 12-től egészen 24 óráig marad ebben a fürdőben és ha végül kivettük onnan, oly masszával kezeljük, mely ugyancsak szénporból, agyagból és vízből áll, de kisebb mértékben folyékony. Ezen célra a szénpor és az agyag egyenlő részben vehető és az előbb használt fürdő üledékével sűrű péppé kavarható. Ebben a kokszot lapát vagy forgó dob segítségével kavarjuk és pedig mindaddig, míg ez az anyag a koksz felületén zárt burkot nem képez. Ezután — némi szárítás után — a darabok külső felületének csinosítása céljából azokat száraz szénporral hintjük be. A kokszhoz a fürdőben és a bevonás által hozzá adott szénpor a kokszból az égetés által elvont tüzelőanyagot pótolja, míg a hozzáadott agyag vagy más nem égő földfajta a túlgyors elégést akadályozza meg. Ha csak szénport használnánk a likacsok betömésére ós a felület bevonására, a koksz többé-kevésbé mindazon hátrányos tulajdonságok birtokában maradna, melyek azt az elérni szándékolt célokra hasznavehetetlenné teszik. A szárítás előnyösen szabad, meleg levegőn történik, nagy hőség kizárásával.