72929. lajstromszámú szabadalom • Berendezés halogénalkaliák elektrolízisére

állítása a szelepszerkezetben aránylag nagy időközökben is foganatosítható. A gyakorlati üzemnél azonban a szürőslebességet gyakran még más körülmények is befolyásolják és pedig többnyire lökésszerűen. Figyelembe jön itt elsősomban a lúg beömlése az elaktrolizáló berendezésbe, azután pedig az a nyomás, mellyel az anódatérben fejlődött klórt kiszívatjuk. Ha a lúgbeöimlés az elektrolizáló kádba nem felel pontosan meg az átszűrt elektrolitmennyiségnek, akkor az elektrolit állása a diafragma fölött magasabb, vagy alacsonyabb lesz. Ha a rendes elektrolitmagasiságot a diafragma fölött (o)val, a katódatérben a nyomást megállapító folyadék magasságot a szelepszejrkezetfaein pedig (n)-nel j elöljü^v és föltesszük, hogy az elektrolitmagasság a diafragma fölött (o)-ról (p)-re emelkedik, akkor a (p, n) különbség egyenlő az (o, n) különbségek A diafragmán tehát több elektrolit szűrődik át, mint amennyi, egyébként azonos viszonyok közit, a legkedvezőbb áramkihaisználásnak megfelelne. A származó lúg tehát tartalmához viszonyítva hígabb. Megfordított a helyzet, ha a lúgbeömlés] kisebb le/sz, mint a szűrősebesség. Az amódaitérben képződő klórnak rendszerint vákuum használatával végzett elvezetésekor az anódiaitéirben bizonyos vákuum keletkezik, mely a gyakorlati üzemben 1 és 15 mm. közt inigadozhatik. Ez a vákuum, mely az elektrolitnak az (o, 11) különbséggel kifejezett hidrostaiikai túl n yoimásánaik egy részét kjiegyenlíti, nyilvánvalóan szintén beifolyásolhatja változások bekövetkezésekor a szűrőöebességet. Ezek a változások többnyire szintén lökésszerűek, mint a lúg bevezetéseken föllépő változások. Előfordulhat már most az üzemben, hogv az említett változások a lúg bevezetésében és a klór elvezetésében egymással ellentétesen hatnak. Ebben az esetben ezek a sízürösebességre gyakorolt hatásukban kiegyenlítenék egymást. Más esetben ellenben összegeződnének és azután megfelelően fokozottabb mértékben befolyásolnák a szűrősebességet. Hogy ezeket a hátrányokat elkerüljük és az elektrolitnak folytonosan egyenletes szűrősebességét biztosítsuk bármilyen tetszőleges lúgbe- és klórkivezetésnél, a jelen találmány szerint az elrendezést úgy választjuk meg, hogy a fcilyadékszelepszerkezet a közlekedőcsövek elve szerint van összekötve az elektrolizör elektroTitjével. A mellékelt rajzon a találmány tárgyának egy foganatosítási példája vázlatosan metszetben van bemutatva. Az (a) elektrolizörben (elektrolizáló kádban) anódaként a (b) széndarab, katódaként pedig a (d) diafi'agmával befödött (c) drótháló van elhelyezve. A (d) diafragma fölött lévő anódatérbe az elektrolitot az (e) csövön át vezetjük be az ebben a térben az üzeminél fejlődő klórt pedig a térből az (f) csövön át vezetjük el.-A klór elvezetése az (f) csövön át célszerűen vákkum alkalmazásával történik. Az átszűrt lúgot a katódatér fenéikéről a (g) csövön át vezetjük el. Az elektrolit rendszerint az (o) magasságban kell hogy álljon. Az (i) üvegpalackból képezett, a katódatérből kilépő hidrogén fojtására való folyadékszelep a palack fenekéből kiinduló (r) cső útján az (a) eilejktirolizörnek a (d) diafragma közelében lévő részével közvetlen összeköttetésben áll. Az (o) lúgfelszín az (a) elektrolizörben tehát közvetlenül megszabja a folyadékszelepben a megfelelő folyadékföldszint. A katódatér az (i) palackokkal az 1, s) cső útján van összekötve. A hidrogén elvezetése az (i) palackból az (m) csövön át történik. A lúgállásnak (o)-ról (p)-re való változtatásakor a folyadékállás önműködően változik (n)-ről (q)-ra. De nemcsak az (a) elektrcilizőr rendes (o) hidrostatikai nyomásában beálló változások egyenlíltetnjek így önműködően ki, hanem az elektrolit szűrésében a kiszívott klór nyomásváltozásai folytán