72713. lajstromszámú szabadalom • Átmenő drótvezetékben fekvő vasúti fő- és előjelzőkhöz való hajtómű

ugyanezen helyen bekövetkező drótszakadás esetén, a 6. ábra az (A) főjeiző és hajtóművének vázlatos és részlete® rajza az 1. ábrának megfelelő állásban, a 7. ábra ugyanez a 2. ábrának megfelelő állásban, a 8. ábra ugyanez a 4. ábrának és a 9. ábra ugyanez az 5. ábrának megfelelő állásban. Az (A) főjeiző hajtóműve egy ismert fajtájú (b) állítótárcsából áll, mely a jelzőszárnyaknak ismert módon való átállítására szolgál, továbbá egy planetakerókáttételből, mely a külső fogazású (c) és a belső fogazású (d) drótkötélcsigából és az ezekkel kapcsolódó, 'tengelyével a (b) állít ótárcsában foroghatóan ágyazott (e) fogasplanetakerékből van összetéve. A (c) és (d) kötélcsigák a rajzon, a jobb áttekinthetőség kedvéért, különböző nagyságuaknak és egyetlen drótkötéllel körülvetteknek vannak föltüntetve, úgy hogy a drótnak a hőmérsékváltozjásokból eredő megnyúlása és megrövidülése esetén, amiket a rajzon az (St) állítóemelő alatt rajzolt, a súlylyal terhelt elforgatható emelőkön ágyazott drótvezetőcsigák egyenlítenek ki, egymással ellenkező irányú elforgást végezhetnek (lásd a berajzolt nyilakat), mikor is az (e) planétakerék, a (c) és (d) kötélcsigák fogazatának hatása alatt, a <k) állít ótárcsában ágyazott tengelye körül elforog és a hőmérsékingadozásokból származó mozgásoknak a (b) állítótáresára, illetve a jelzöszárnyakra való átvitelét meggátolja. Csak ha az (e) planélakerék mindkét (c, d) kötélcsigával és a (b) állítótárcsával együtt forog el az egyik, vagy a másik irányban, meg)' végbe a jelzőszárnyak átállítása. Tehát csak akkor forog el a (b) állítótárcsa, ha 1. a drótot az (St) állítóemelő vei az egyik, vagy a másik irányban meghúzzuk (1., 2. ábrák) és 2. az (St) állítóemelő és az (A) főjeiző közt drótszakadás következik be (3. ábra), mikor is a meglazuló drót az esetleg „szabadra" álló (A) fő jelzőt „tílos'-ra állítja át. Viszont a két (c) és (d) kötélcsiga egymással ellenkező irányban akkor forog el, tehát a jelzőszárnyak akkor maradnak változatlanul helyzetükben, ha 1. a drót a hőmérsékváltozásofcnak megfelelő mozgásait végzi (1., 2. ábrák) és 2. az (A) főjeiző és a (Va) előjelző közt drótszakadás áll be (4., 5. ábrák), mikor is ismét a drót meglazuló feszültsége létesíti az elforgást. A találmány lényege már most a főjelző hajtóművének a 6—9. ábrákon lent látható, fönteimlített olyan kiképzésében áll, mely szerint a két (c) és (d) kötélcsiga egyenlő nagy átmérőjű (amint az a 6. ábra alsó részén föl van tüntetve) és homloklapjaival egymáshoz van illesztve, mímeli ett a két kötélcsiga egymásra illő homloklapján egy-egy félkörkereszitmetszetű, szimmetrikusan ellenkező irányban haladó és egy (h) golyót közrefogó (f) és (g) spirális golyóvezető horony van kiképezve (6—9. ábfák alsó része). A találmány szerint már most, az (A) főjeiző és a (Va) előjelző közt drótszakadás bekövetkezése esetén, a (h) golyó úgy köti össze a két (c^ és (d) kötélcsigát, hogy ezek, egyetlen szilárd' kettős kötélcsiga módjára, megfeszítve tartják az (St) állítóemelő és az (A) főjelző közt az ép drótot, úgy hogy az (A) főjeiző az (St) állítóemelöről tovább is csakúgy működtethető, mint a drótszakadás élőtt (4., 5., 8., 9. ábrák). A 6. ábrán az (A) főjeiző „tilos" állásában v(an föltüntetve normális állapotban, azaz ép drót esetén. Mint az ábrán lent látható, a (h) golyó ekkor olyan helyzetet foglal el a (c) és (d) kötélcsigák (f) és (g) spirális hornyában, hogy a két kötélcsiga egymással ellenkező irányban; szabadon elforoghat annyira, aimiennyire azt a drótnak a hőmérsókvál'tozásokból eredő elmozgása szükségessé teszi. A (h>) golyó ugyanis az (f) ós (g) hornyokban