72689. lajstromszámú szabadalom • Gyertyatartó

szög alkalmazása nem célszerű, mert kö­zülök a gyertyamaradványok eltávolítása nehézkes. A tartószögek lehetnek kör­keresztmetszetüeik vagy sarkos, illetve íves keresztmetszetűek is, miként azt a 6. ábra mutatja. Ez utóbbiak könnyeb­ben vésődnek be a gyertya anyagába. A (3) szögek a gyertyatartó fejrészéhez többféle módon rögzíthetők: 1. ábrán pl. egyszerű szögezés, illetve becsavarás látható, 7. ábra a (4) csöpptányérral egy darabot képező (3) szögeket tüntet föl, 8. ábra pedig egy lemezből sajtolt kiviteli alak fejrészével egy darabból készült, sarkos keresztmetszetű szögeket mutat ber . A szögek egymástól való távolsága olyképen van megválasztva, hogy a hasz­nálatban lévő legvékonyabb (12) gyertya (3. ábra) közöttük szilárdan álljon, a na­gyobb átpiérőjű (12') gyertyába pedig a szögek némileg behatoljanak s azon a 4. ábrán látható (13) bevágásokat léte­sítsék. Lehet a szögeket, vagy azok egyikét el­mozgathatóan, illetőleg állíthatóan is ki­képezni. A 9. ábrián föltüntetett példa­képem kiviteli alaknál például az egyik (16) szög a (4) csöppfogótányér (18) ki­vágásában a (17) csavar segélyével a gyertya vastagságának megfelelően elállít­ható. A (2) fejrész nincs elmozdithatatlanul hozzáerősítve a gyertyatartó (9) oszlopá­hoz, hanem olyképen függ azzal össze, hogy a fejrész tengelye az oszlop tenge­lyével egy irányba is, arra merőlegesen is állítható. Az 1. és 2. ábrákon látható kiviteli alaknál a fejrészhez egy (5) csa­varorsó van erősítve, mely egyszer az oszlop tengelyének irányában lévő (6) furatba, máskor pedig az arra merőlege­síen álló (7) furatba csavarható be. A nyitva maradó nyílás befödésére a csava­ros (8) gomb szolgál. A 11. ábrán a két oszloprészt (19) •csukló köti össze, mély (20) csavarral rögzíthető. A 12. ábráin föltüntetett kivi­telnél a csuklósan összeerősített két rész szélső helyzeteiben való rögzítésére a ru­galmas (21) lemez szolgál, amelynek ki­domborodó gerince hol a függőleges (22) horonyba, hol pedig a vízszintes (23) horonyba ugrik be'. A 15. ábrán látható kiviteli alaknál a szintén csuklósan ösisze­erősített (2) és (9) részek rögzítésére a (24) hüvely szolgál, amely elforgathatóan vatn a (19) csuklóra reáhúzva. A (2) fej­rész ennél csak abban az esetben forgat­ható vízszintes irányba, ha a (24) hüvely megfelelő (25) kivágását, a (16) ábrán föltüntetett helyzetbe forgatjuk. Lehajlí­tott helyzetében úgy rögzítjük a (2) fej­részt, hogy a (24) hüvelyt hosszirányban eltolva a (26) pecek fölé hozzuk. Ezen rögzítés helyett a (24) hüvelyen egy ru­galmas (27) nyelv is kiképezhető, mely­nek megfelelőén alakított, két, egy­másra merőleges fölülettel bíró csukló­rész egyik vagv másik fölületével neki­támaszkodik., A 13.' és 14. ábrákon szemléltetett ki­viteli alaknál a tartóoszlopot (29) cső alkotja, amelyben hosszirányban (28) rúd mozgatható. A (2) fejrész ehhez a (28) rúdhoz van csuklósan erősítve. Ha a fej­részt a vele összefüggő csuklóval és (28) rúddal együtt kissé kihúzzuk a (29) cső­ből, a fejrész a csukló körül 90 fok alatt elforgatható, mikor is a (29) cső a (30) kivágásba illeszkedik és a fejrészt szilár­dan tartja. A (28) rudat esetleg rúgó húz­hatja be a (29) csőbé. Az ilyen, vagy ezekhez hasonló módo­kon kiképezett gyertyatartóoszlop egy széles (10) talpba erősítendő, amely falrafüggesztés céljából (11) akasztó ka­rikával van ellátva. Természetes, hogy a találmány szerinti gyertyatartó egyes részleteiben az ismer­tetett kiviteli alakoktól eltérően is készít­hető anélkül, hogy ezek a változtatások a találmány lényeigét érintenék. SZABADALMI IGÉNYEK. 1 Gyertyatartó azáltal jellemezve, hogy egy széles, falra is akasztható talpra szerelt oszlop különálló és' csöppfogó tányérral ellátott fejrészén, amely úgy az oszlop tengelyének irányában,

Next

/
Oldalképek
Tartalom