72575. lajstromszámú szabadalom • Zárható fogas és önzáró fogas

— 3 — kar (f) zárkapoccsal egy (a) tengely körül forgatható és önsúlya következtében mély helyzetben marad. A zárószerkezet a (d) karnak (g) csücskében van elhelyezve. A (c) alsókarnak fölfelé való forgatása a lezárást eszközli. A 2. ábrában az (m) kar (f) zárkapocscsal áll használatban, r^ely a (d) karban eHhelyqzett (a)., tengely kör^l forgatható és önsúlya következtében abban a helyzetben lóg, hogy a fölfüggesztendő tárgyak bevezetését lehetővé teszi. Gyenge nyomós (balra lódítás) állal a (5) fallemezben lévő (g) zárcsücsök segélyével a lezárás következik be. A 8. ábra hasonló kiviteli alakot mutat, mint az 1. ábra, azzal a különbséggel, hogy itt- az (n) rúgó kiküszöbölése céljából az (e) emeltyű mint kétkarú emeltyű van kiképezve, melynél az (o) rövidebb ág ellensúlyúl szolgál és pedig óly módon, hogy az emeltyű rövidebb ága a hosszabbik ágat rendesen fölfelé tartja. A 9. ábrában a (d) kalapszög e>gy az (a) tengely körül forgatható kétkarú emeltyű, melynek rövidebb (p) karja a (g) zárcsücsköt hordja. A hosszabb (d) kar a tengely nyilvántartását eszközli. A (d) karnak fölfelé való .nyomása vagy emelése által a (g) csücsök zárószerkezetét a (c) kar (f) zárkapcsával hozza összeköttetésbe. A 10. ábrában az 1. ábrának egy kiviteli alakja látható, azonban a kalapág nélkül, minő fogasok képek, szőrnemüek stb. értékes tárgyak részére áruházak* ban, muzeumokban stb. használhatók. Az 5. és 6. ábra a fogasnak egy zárólehetőségét csigaalakú, kulcstartószerű" (q) gyösw segélyével mutatja. A (d) kar ^ (r) karajába a gyűrű egyszer s mindenkorra be lesz vezetve, míg a (c) kar (s) lyukába szükség szerint vezettetik be. Az önzáró fogasok kiviteli módozatának működése a 11—15. ábrákból vehető ki és pedig a 11. ábránál egy az (a) tengely körül forgatható kétkarú emeltyű van alkalmazva, melynek hosszú (w) karja az (f) zárkapcsot hordja, rövid karja pedig mint zárkilincs van kiké' pezve. A (t) tengely körül forgatható s az (n) rúgó által fölfelé nyomott (v) • emeltyű a (w) emeltyűt abban a helyzetben tartja, amelyben a fogas nyitva • van. Ha már most a (c) karra valamely tájrgyat függesztünk, úgy ez, önsúlyántál fogva a (c) kar mentén, lecsúszik, a (v) egykarú emeltyűt egyszersmind lenyomja, az (u) zárkilincset fölszabadítja, mire a (w) emeltyűkar (f) zárcsappal leesik, miáltal a zárás önműködően következik be. Az önzáró fogasok nyitása ugyanazon a módon történik, mint a nem önműködő fogasoknál, t. i. a zárszerkezetnek kulccsal való nyitása által. A 12. ábra szerinti kiviteli alaknál az (a) tengely körül a (z) könyökemeltyű Van alkalmazásban. Ezt az (n) rúgó jobbra, illetve fölfelé nyomja s a fogasnak nyilt állapotában az (f) zárkapoccsal ellátott (y) csapot magasra tartja, mimellett a gyengébb (x) rúgó feszültségét megszünteti. Ha már most valamely tárgyat a (z) könyökemeltyünek fogas alakjában kiképezett alsó kgjrára hozunk, az lefelé, illetve balra kanyarodik, miáltal az (y) csap az (f) kapoccsal fölszabadul és ezt a feszültségét veszített (x) rúgójaa ,(z) emeltyűkar (1) nyílásán keresztül a (g) zárfejhez nyomja, miáltal záríás következik be. A 13. ábra szintén egy az (a) tengely körül forgatható és az (n) rúgó által jobbra, illetve fölfelé tartott (z) könyökemeltyűt mutat. A (c) karra fölfüggesztett tárgy (c) mentén lecsúszik, eközben a (z) könyökemeltyűt az óramutató irányában lekanyarítja és pedig mindaddig, míg zárás be nem következik. A 14. ábránál az önműködő zárás hasonlóan történik, amennyiben az (n) rúgó a (z) kétkarú emeltyűt rendesen oly helyzetben tartja, hogy a fölfüggesztendő tárgy elhelyezése lehetséges, míg a fölfüggesztendő tárgy súlya, a (z) emeltyűnek az óramutató ellenkezíő irányában