72529. lajstromszámú szabadalom • Eljárás oxidálódó fémből való tárgyaknak mélyreható védőréteggel való bevonására

tárgyat az első fürdőből kiszedtük. Akár az egyik, akár a másik módon amalgám keletkezik, mely a cinkhez vagy az ólomhoz vonzódik. Az olvasztott fém fürdője előnyösen 480 C. fokú. Az előkészített fémtárgyat körülbelül három percig vagy addig mártjuk a fürdőbe, míg az a fürdő hőmérsékletét föl nem vette. Kihűlés után azt találjuk, hogy az olvasztott lém a likacsokba behatolt, úgy hogy a tárgy és a védő fémréteg között éles elválasztó vonal nem látható. Ha a védőfém kopás vagy dörzsölés folytán levált, még mindig megmarad az a rész, mely a tárgy fölületén túl behatolt és mely a rozsdrsodást megakadályozza. A higany az olvasztott fém fürdőjében elpárolog és a fürdő fémanyagával keveredik, miközben fontos szerepet tölt be, amennyiben a fémeket oly módon egyesíti, hogy az ólom, mely körülbelül 60%-al súlyosabb a cinknél, nem sülyed le a ftírdő fenekére. A gyakorlatban használati tárgyak védelmére a védőfém összetétele a következő:- 10 rész ól orr., 10 rész cink és 1 rész ón; ezen ötvözet nagj mértékben hajlékony, úgy hogy ha a tárgy, melyet az ötvözet véd, vékony, hajlítható anélkül, hogy a védőréteg megrepedne vagy eltörnék. A védőréteggel ellátandó tárgy előkészítésére oly savas folyadékot alkalmazunk, melynek összetétele a következő lehet: 20 1. 22 Bé sósav (HG1), 225 g. higanychlorid (Hg C12) és 225 g. klórammónium -(N Hl Cl). A sav arra való, hogy a fémtárgy fölületét az oxidtól és tisztátalanságoktól megszabadítsa; a higanyklorid azon elemet képezi, mely a védőfémet" vonzza, midőn a tárgyat az olvasztott fém fürdőjébe mártjuk; a klórammónium csak katálizátor szerepét tölti be, amenynyiben a többi anyag működését elősegíti; de nem nélkülözhetetlen. Há csak a bevonandó tárgyak nem volták nagyon rozsdásak, tehát a savval •való hosszabb kezelést nem igéíiyelnek, a tárgyaknak a folyadékba való bemártása csak három percig tart. Ha a tárgyat a folyadékból kiszedtük, megszárítjuk, mire fölületén higany és higanysó marad lerakódva. Ezután a tárgyat hevíthetjük, hogy a sóban lévő higanyt lecsapassuk; míg a tárgy még meleg^ azt az olvasztott védőfém fürdőjébe merítjük. Ezen fürdőt úgy készítjük, hogy a különböző fémeket, az ólmot, a cinkei és az ónt megolvasztjuk és összekeverjük. Ha a higanyt vegyi folyamat által tökéletesen lecsapatjuk, a higanykloridfürdőből kiszedett tárgyat esetleg előze- , tes szárítás után ónoxiklorür- vagy ónprotoklorür- (Sn C12) fürdőbe merítjük, mely elég koncentrált arra, hogy egyúttal aránylag rövid ido alatt a higanyklorürnek vagy a higanykloridnák fémes higannyá való elbomlását eszközölje. Az eljárásnak ezen kiviteli módja lehetővé teszi, hogy a tárgynak a, higanyklorid elbomlásához szükséges magas hőfokra való fölhevítését mellőzzük és ennek dacára a higanynak a vasra való lecsiapatását az olvasztott fém fürdőjébe való merítés elő'tt tökéletesen biztosan eszközölhessük. Másrészt az ónsók, minthogy a tárgygyal érintkezésben maradhatnak (a vegyfolyamatból ónoxiklorür és a fürdőből ónoxidulklorür1

keletkezik), különben nagy részben lecsöpögtetés által eltávolíthatók és a tárgynak az olvasztott fémek fürdőjébe való bemerítésekor könnyen elbomlanak. Az ezen elbomlásból sízármazó ón egyesül az olvasztott fémek fürdőjének alkatrészeivel, mely körülményt figyelembe vehetünk az ötvözetet alkotó elemek keverési arányának megállapításánál. Ezen ón, minthogy a higannyal való érintkezésre közvetlenül lecsapódik, ezenkívül elősegíti a folytonos amalgámok képződését, melyeknek segítségévéi a fürdő fémé a vas vágy acél likacsaiba behatol. Végül ezen ónoxidulklorür-pótfürdö alkalmazása fölöslegessé teszi az ammó-