72456. lajstromszámú szabadalom • Berendezés áramló gázmennyiségek mérésére

amelyek közül egyik a mérőkészüléket ioglalja magáiban, egyébként arányossági mérőknél már ismeretes. A mellékelt rajzon az ábrák egy-egy ki­viteli példáit tüntetnek föl. A 2. ábra szerint az (e) vezetéken be­ömlő gáz előbb az (a) nyomásszabályo­zón, majd a (c) tokon áramlik keresztül. Az utóbbinak vál'asztófalában egyforma (h) csődarabok, nyílások vagy fúvókák, vannak, amelyeken a gáz párhuzamosan áramlik keresztül. Az (a) szabályozónak az a -rendeltetése, hogy a beömlő gáz nyo­mását ugyanannyival csökkentse, amek­kora nyomásveszieségiet okoz a kis (b) gázmérő az éppen átömlő gázmennyiség mellett. A nyomás csökkentése előtt (g)-nél egy áramág indul ki, amelynek mennyiségét a (b) gázmérő megállapítja, s amely áramág azután a (c) tokban egyetlen el­különített (i) hüvelyen ömlik át, hogy - emögött a másik gézáramokkal újra egye­süljön. . ' A szabályozónak harangja fölött lévő teret (k) cső a gázmérő kiömlési vezeté­kével köti össze. Az (a) szabályozónak (m) fojtószelepét tehát, egyformán befolyájsodja az a gáz­nyomás, amely a (h) fúvókák előtt és az a nyomás, amely az egyetlen (i) fúvóka előtt van. Ha nagyobb fogyasztás folytán nő az átömlő gáz mennyisége, akkor a szabá­lyozó harangja sűlyedve az (m) szelepet jobban nyitni törekszik: Minthogy azon­ban/a (b) gázmérőn is több gáz megy ke­nelsztül, fordulatszámának növekedése folytán nagyobb nyomást is emészt meg. .Ennélfogva a gázmérő mögött, tehát a wsabályozó harang fölött is csökken a nyomáls, miért is a harang csőik annyira nyithatja jobban az (m) szeiepet, míg az (n) térben újra ugyanakkora lesz a nyo­más, mint a gázmérő kiömlési vezetéké­ben és az (i) fúvóka élőtt. A gázfogyasz­tás csökkenésekor a megfordított folya­mat következik be. A szabályozóharang csak addig van egyensúlyban és nyugalomban, mig belül és kívül egyenlő gáznyomás hat reá. Ha a gázfogyasztásnak vagy a kezdeti nyo­másnak változása a nyomásoknak ezt a kívánt egyenlőségét megzavarja, akkor az (m) szelep másként áll be, mig a (h) fúvókák és az egymagában álló (i) fú­vóka előtt újra egyenlő nem lesz a nyo­más. „. ' Minthogy pedig a fúvókák mögött amúgy is mindig egyenlő nyomás van. az (i) fúvóka mindig ugyanannyi gázt bocsát keresztül, amelynek mennyiségér a (b) mérő jelzi, mint bármelyik a többi (h) fúvólíák közül. Az aránylag költséges (a) szabályozó Helyett (al) foj tó szerkezetet, tolattyút, szelepet, fojtócsappantyút vagy hasonló szerkezetet is alkalmazhatunk. Az (al) fojtószerkezettel ez esetben a főgázáram nyomását kézzel fojtjuk le arra a nyo­másra, amely a mellékáramban a mérő mögött van. A fojtás beállítása csak egy­szer, közepes gázsebességnél végzendő. Kézzel beállítandó fojtókészülékeknek használata arányossági mérők beállítá­sára önmagában véve már nem új. A gázmérő adatát csak sokszoroznunk kell az alkalmazott fúvókák számával, hogy megkapjuk az egész átömlött gáz­mennyiséget, amelyet természetesen a gázmérő sziámlálószerkezete közvetlenül is jelezhet. A nyomásoknak valamennyi fúvóka előtt egyenlő értéken tartására a legkü­lönfélébb készülékek alkalmazhatók. Míg a leírt berendezésnél a többes számú fú­vóka előtt való nyomás az egyes fúvóka előtt bekövetkező nyomásváltozásoktól tettük függővé, megfordítva is járhatunk el. Ugyanúgy célhoz jutunk továbbá ak­kor is, ha mindkét fajta fúvóka előtt egy­mástól függetlenül külön szabályozók révén meghatározott, a gázmérő okozta legnagyobb nvomásveszstCség megszabta értéken tartunk fönn egyenlő nyomást A gázáramágak számának nem kell szükségképen kettőnél többnek lennie, de akkor az ismert arányossági gázmé-

Next

/
Oldalképek
Tartalom