72395. lajstromszámú szabadalom • Eljárás légterekkel ellátott falak szigetelésére és hozzávaló készülékek

lufalakat, mire ezen utóbbiak végei közé és pedig legcélszerűbben még ezen oldal­falaknak munkahelyzetükbe való allítása előtt, a (4) gerinceket helyezzük el, amts lyek ilyenképen a belső zsaluzás végfa­lait, képezik. A gerinceket parafatéglából, cement és parafakeverékből, fából, vagy más, megfelelő anyagból készíthetjük. Miután ilyenformán úgy a külső, mint a belső zsaluzások helyükön vannak, bc­öntjúk a betonimasszát és ezáltal az (1, 2, 3) rétegeket képezzük. Ha ezután a külső és belső zsaluzásokat eltávolítjuk, illetve úgy helyezzük el a már megöntött rétege­ken, hogy egy új réteg öntését tegyük le­hetővé, akkor a (4) gerincek visszama­radnak és a tulajdonképeni falnak kiegé­szítő részeit képezik. Ezen (4) gerincfala­kat az 5. a, b, c, d ábra szerinti (6) vája­tokkal, (7, 8) csapokkal, vagy (9) vasbe­tétekkel láthatjuk el, miáltal a beton ön­tése alkalmával jobb hozzáerősítést, vagy pedig az öntött fallal való jobb összeköt­tetést érünk el. Ha a gerinceket egy da­rabban öntjük a falakkal, akkor jobb szi­getelés végett ugyanezen célra szolgáló lemezeket, vagy más szigeteléseket tehe­tünk a gerincek elé, hogy ezáltal a beton­ön 1 vény összefüggését helyenkint meg­akadályozzuk. A 6. és 7. ábra szerint a gerincek egy egészet képeznek a falszerkezettel. Á belső zsaluzások, vagyis az üregek önté­sére szolgáló formák itt mind a négy ol­dal íelé ki vannak képezve úgy, hogy az előbbi esetben a végfalakat képező (4) gerinceket itt a zsaluzásnak (21) végfalai pótolják. A 6. ék 7. ábra szerinti falak öntésénél tehát a (4) gerinceket együtt öntjük a tulajdonképeni fallal, amellyel ezek egy egészet képeznek. Hogy az ilyen üreges falakat, különö­sen ha azok aránylag vékonyak, ellen­állókká tegyük, fölülről és magasság­irányban. fölfelé az egész fal mentében (ll1 ) vasbetétekkel látjuk el (1. és 3. ábra), amelyeket, amennyiben szüksé­gesnek mutatkozik, egész hosszukban el­helyezhetjük,, mielőti a falak öntése meg­kezdődnék. Ezen (l'l1 ) merevítő vasaikat egymás közt (ll2 ) hosszkötő vasakkal és (ll3 ) merevítések'kel kötjük össze, amc­lyfek egymással, valamint a (tl1 ) betét­vaukkal összekötve lehetnek. Ezen eljá­rással azok a betonrészek, amelyek ha­rántirányban minden üregpár között ge­rincek gyanánt szerepelnek és ezen be­tonrészeknek végrészei, amelyeknek meghosszabbításai a falrészeknek az üre­gek körül való meghosszabbításából álla­nak, pilléreket képeznek, fegyverzett, egyenesen álló (I) tartók alakjában vala­mennyi függélyes üreg között. Az ilyen fegyverzett pillérek azon különös alakjá­nál, amely a rajzokon föl van tüntetve, a vasbetélek függélyes szálaidtól állanak, amelyek azon összekötőhelyel; re vagy azok a közelébe, esnek, ahol a betonesömö­szöléssel képezett (I) tartó karimái talál­koznak a tartók gerincén, valamint kari­máján átmenő vízszintes vasbetétekkel, amelyek esetleg egymást közit is és a függélyes vasszálakkal is összekötve van­nak. A hosszbamenő vízszintes betétveseik-I nak azon harántvasakkal való összekötése | által, amelyek a zsaluzások támasztékai | gyanánt szolgálnak és a beton cs;miöszo­| lése alkalmával a falba beUröntetnek. az ilyen fajtájú falaknak állékonysága még jobban fokozható. Az 1—5. ábrák különféle részleteket és kiviteli alakokat mutatnak, amelyek arra szolgálnak, hogy a belső és kü.ső zsalu­falakat a betonmassza beontésekor munkaállásukban megtartsák, vagyis hogy a külső és belső zsalufalak kézött szabályozható távolságot tartsanak, meg­határozóit í'alerősségfck és célszerű nagy­ságú, üregek elérése céljából. A belső fal­fölülethez való (10) zsalufalak meghatá­rozott viszonylagos helyzetüket az 1—3., illetve 6—7. ábrákban vázolt kiviteli ala­kok szerint nyerik ilyen üregek k?pzése céljából. A (12) vezérrúdon vele együtt forgó (13) csuklótagok vannak, amelyek a (10) zsalufalakra, illetve az utóbbiak­kal összekötött (14) sinekre vannak erő­sítve. A (12) vezér rudak emelése által,

Next

/
Oldalképek
Tartalom