72395. lajstromszámú szabadalom • Eljárás légterekkel ellátott falak szigetelésére és hozzávaló készülékek

lufalakat, mire ezen utóbbiak végei közé és pedig legcélszerűbben még ezen oldalfalaknak munkahelyzetükbe való allítása előtt, a (4) gerinceket helyezzük el, amts lyek ilyenképen a belső zsaluzás végfalait, képezik. A gerinceket parafatéglából, cement és parafakeverékből, fából, vagy más, megfelelő anyagból készíthetjük. Miután ilyenformán úgy a külső, mint a belső zsaluzások helyükön vannak, bcöntjúk a betonimasszát és ezáltal az (1, 2, 3) rétegeket képezzük. Ha ezután a külső és belső zsaluzásokat eltávolítjuk, illetve úgy helyezzük el a már megöntött rétegeken, hogy egy új réteg öntését tegyük lehetővé, akkor a (4) gerincek visszamaradnak és a tulajdonképeni falnak kiegészítő részeit képezik. Ezen (4) gerincfalakat az 5. a, b, c, d ábra szerinti (6) vájatokkal, (7, 8) csapokkal, vagy (9) vasbetétekkel láthatjuk el, miáltal a beton öntése alkalmával jobb hozzáerősítést, vagy pedig az öntött fallal való jobb összeköttetést érünk el. Ha a gerinceket egy darabban öntjük a falakkal, akkor jobb szigetelés végett ugyanezen célra szolgáló lemezeket, vagy más szigeteléseket tehetünk a

gerincek elé, hogy ezáltal a betonön 1 vény összefüggését helyenkint megakadályozzuk. A 6. és 7. ábra szerint a gerincek egy egészet képeznek a falszerkezettel. Á belső zsaluzások, vagyis az üregek öntésére szolgáló formák itt mind a négy oldal íelé ki vannak képezve úgy, hogy az előbbi esetben a végfalakat képező (4) gerinceket itt a zsaluzásnak (21) végfalai pótolják. A 6. ék 7. ábra szerinti falak öntésénél tehát a (4) gerinceket együtt öntjük a tulajdonképeni fallal, amellyel ezek egy egészet képeznek. Hogy az ilyen üreges falakat, különösen ha azok aránylag vékonyak, ellenállókká tegyük, fölülről és magasságirányban. fölfelé az egész fal mentében (ll1

) vasbetétekkel látjuk el (1. és 3. ábra), amelyeket, amennyiben szükségesnek mutatkozik, egész hosszukban elhelyezhetjük,, mielőti a falak öntése megkezdődnék. Ezen (l'l1

) merevítő vasaikat egymás közt (ll2

) hosszkötő vasakkal és (ll3

) merevítések'kel kötjük össze, amclyfek egymással, valamint a (tl1

) betétvaukkal összekötve lehetnek. Ezen eljárással azok a betonrészek, amelyek harántirányban minden üregpár között gerincek gyanánt szerepelnek és ezen betonrészeknek végrészei, amelyeknek meghosszabbításai a falrészeknek az üregek körül való meghosszabbításából állanak, pilléreket képeznek, fegyverzett, egyenesen álló (I) tartók alakjában valamennyi függélyes üreg között. Az ilyen fegyverzett pillérek azon különös alakjánál, amely a rajzokon föl van tüntetve, a vasbetélek függélyes szálaidtól állanak, amelyek azon összekötőhelyel; re vagy azok a közelébe, esnek, ahol a betonesömöszöléssel képezett (I) tartó karimái találkoznak a tartók gerincén, valamint karimáján átmenő vízszintes vasbetétekkel, amelyek esetleg egymást közit is és a függélyes vasszálakkal is összekötve vannak. A hosszbamenő vízszintes betétveseik-I nak azon harántvasakkal való összekötése | által, amelyek a zsaluzások támasztékai | gyanánt szolgálnak és a beton cs;miöszo| lése alkalmával a falba beUröntetnek. az ilyen fajtájú falaknak állékonysága még jobban fokozható. Az 1—5. ábrák különféle részleteket és kiviteli alakokat mutatnak, amelyek arra szolgálnak, hogy a belső és kü.ső zsalufalakat a betonmassza beontésekor munkaállásukban megtartsák, vagyis hogy a külső és belső zsalufalak kézött szabályozható távolságot tartsanak, meghatározóit í'alerősségfck és célszerű nagyságú, üregek elérése céljából. A belső falfölülethez való (10) zsalufalak meghatározott viszonylagos helyzetüket az 1—3., illetve 6—7. ábrákban vázolt kiviteli alakok szerint nyerik ilyen üregek k?pzése céljából. A (12) vezérrúdon vele együtt forgó (13) csuklótagok vannak, amelyek a (10) zsalufalakra, illetve az utóbbiakkal összekötött (14) sinekre vannak erősítve. A (12) vezér rudak emelése által,